– A reklámok úgy festik le a bankokat, mintha azok a barátaink lennének. Vagy egy jóindulatú nagybácsi, aki mindig segíteni akar. Az én tapasztalatom alapján a bank inkább egy rosszindulatú troll, aki szándékosan keresi, hol tehet keresztbe, és ehhez sajnos bőven eleget tud rólam.
Vesszőfutások a bankban
– Egy tipikus banki ügyintézés úgy néz ki, hogy ami a banknak jó, az könnyű, mint lecsúszni egy kivajazott szakadékba. Egyetlen ügyintézéssel, gyorsan megy egy új számla nyitása. Meg a szerződéskötés bármire, amit éppen reklámoznak. Ilyenkor még emberszámba is vesznek.
Ezzel szemben mindent nehezítenek, ami a banknak nem érdeke.
- Ilyen volt, amikor meg akartam szüntetni számlákat, mert attól csökken a bank bevétele. Egyszer pl.: azért nem tudtam egy lépésben megszüntetni a számlámat, mert az 1 éves kártyadíjat előre levonták, amiből vissza kellett téríteniük a fennmaradt összeget. De ezt valamilyen rejtélyes okból nem tudták aznap visszautalni, lemondani meg nem lehet róla, úgyhogy egy külön alkalommal vissza kellett mennem a fiókba. Nekem az ilyesmik miatt ment nehezen, hogy spóroljak a bankon. Ha az egész bankolásomat újra akartam gondolni az alapoktól, az annyi ügyintézéssel járt, amihez képest a megspórolt pénz nem volt elég csábító.
- Amikor kerestem, hogy mire mennyit vonnak le, néha nem csak józan paraszti ésszel, de még a Google-lel sem találtam meg a bank honlapján. Előfordul, hogy nem csak egy konkrét dolog árát, hanem az egész kondíciós listát is dugdossák. És amikor meglett a kondíciós lista, rájöttem, hogy a bankkártyás díjak külön dokumentumban vannak, és a keresést kezdhettem elölről. Ez alól persze néha vannak kivételek.
- Ilyen az is, ha egy banktól független ügyintézéshez csak információra vagy igazolásra volt szükségem a banktól. Nekem pl.: adóbevalláshoz jól jött volna egy igazolás egy 5 évvel korábbi ügyről. Ez ugye csak viszi a banki munkaidőt anélkül, hogy termelné nekik a pénzt, úgyhogy miért is menne könnyen?
- Vagy amikor egy lejáró befektetésből ki akartam venni a pénzt, és nem szólnak, hogy ez lehet ám postán, vagy interneten is intézni! Helyette levélben kifejezetten arról írtak, hogy menjek be a fiókba, ahol majd az ügyintéző rá akar dumálni valami másra.
De miért?
– De hogyan nehezítik az ügyintézést? És miért jó nekik, ha egy ügy elhúzódik? Minél tovább tart, annál többe kerül a banknak is, nem?
– Vannak olyan ügyek, hogy ha az ügyfél belefárad, az a banknak tiszta nyereség. Mondjuk nő a behajtható tartozás, vagy nem szűnik meg valami, ami pénzt termel nekik. És számtalan módja van az akadályozásnak. Szerintem a bankokban a mai napig dolgoznak ki új módszereket az ügyfél fárasztására, hogy az végül feladja.
- A legegyszerűbb, hogy „Én nem értek ehhez, át kell adnom egy kollégának. Kérem, várjon, amíg nem szólítják újra.” És vársz. Mondjuk ez még mindig a szerencsésebb eset. Mert simán van olyan, hogy az ügyintéző magáról sem tudja, hogy ért-e valamihez, és teljes magabiztossággal állít valamit, ami nem igaz. Ezzel sokkal nagyobb gondot lehet okozni. Elég, ha csak egy határidőt rosszul mond. És mivel ezt nem adta írásba, a következmények engem terheltek minden ilyen esetben.
- Valamire azt mondják, hogy ezt az ügyet csak előre foglalt időponttal lehet intézni. És már mehettem is haza. Mondjuk ilyenkor általában azért egy beszéderkölcsi szabálysértést megeresztek.
- Volt már olyan, hogy nekikezdtünk az ügyintézésnek, aztán félúton azt mondták, hogy ez nagyon elhúzódott. „Egy üggyel nem tölthetnek egy nap ennyi időt, folytassuk máskor.”
- Küldtek már el azzal is, hogy „ilyen ügyet nem lehet ebben a fiókban intézni”. Pedig a szerződést ott írtam alá. Gondolom szerződést kitöltetni mindenki tud, a bonyolultabb dolgokra meg szakosodnak. Ez akkor még kevésbé vicces, ha a város egyetlen fiókjából kell átjárkálni egy másik városba. Arról meg ne is álmodj, hogy fontos dolgot levélben, interneten, telefonon, vagy chat-en el lehessen intézni, ha nem szolgálja a bank érdekeit.
- Sok mindenről nem szólnak előre. Előszeretettel felejtik el felhívni a figyelmet, ha valamilyen papírt magammal kellene vinni. De a hitelkártya megszüntetésekor elfelejtettek szólni arról, hogy a hitelkártyának van egy résszámlája, amin plusz egy ügyintézés lesz kiegyenlíteni a tartozást. Például azért, mert hiába megy át minden utalás ma másodpercek alatt, valamiért a hitelkártya számlára utalás még mindig egy napig tart. Én meg nem is tudtam, hogy tartozik részszámla a hitelkártyámhoz. A kivonaton nem látszott. Mondjuk az egész egy apróbetűs hangyafoci, és akkor sem érted, ha el tudod olvasni. Érdekes módon amikor a szerződés aláírása előtt győzködtek, hogy ez jó lesz nekem, akkor még tudtak egyszerűen fogalmazni.
- Miután minden papírt kitöltöttél, hogy megszüntesd a hitelkártyádat, még nálad hagyják. Ha 30 napon belül használod, az egész megszüntetési procedúra megszakad. Ennek mi értelme van?
– Nem képzelhető el, hogy mégis szükség lesz rá? Mondjuk sürgősen el kell utazni, és szállást kell foglalni?
– Az lehet, de nézzenek már annyira felnőttnek, hogy megbirkózom vele!
Nem vicces, amikor már vérre megy…
– Ezek utólag elmesélve csak vicces sztorik lennének, de amikor egy súlyosan kamatozó hiteltől akartam volna megszabadulni, valahogy nem működött a humorérzékem.
Több, mint 25 évvel ezelőtt fordult elő, hogy már öt folyószámlám volt párhuzamosan. Főleg mindenféle akciók miatt nyitottam őket. Hol ez kamatozott jobban, hol a másik. Kettő egyenlege is negatívba fordult, mert nem foglalkoztam velük. Kétszeresen is rosszul éreztem magam miattuk. Egyrészt halmozódott rajtuk a tartozás a számlavezetési díj miatt, és valamit muszáj lett volna tenni. Másrészt addigra már meggyűlöltem banki ügyintézést. Nem tudtam mit mondjak, ha mondjuk megkérdezik, hogy miért szüntetem meg a számlát? Az érthetetlen szakzsargon is irritált…
Addig halogattam, amíg végül ketten mentünk el Julikámmal, hogy végre pontot tegyünk a felhalmozott tartozás végére.
Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy nem szeretek bankba járni. Valószínűleg még a pokolnak is van olyan bugyra, ahol banki ügyintézéssel kínoznak. Kezdetben volt bennem valami zsigeri ellenszenv. Talán mert fura kérdéseket tettek fel, amiket nem értettem, nem tudtam válaszolni, és hülyének éreztem magam. De azóta lett sok rossz tapasztalat is, és ha csak lehet, még a bankfiókok környékére sem megyek. Lehet, hogy a bankoknak is igazából ez a célja.
A kép forrása: https://www.flickr.com/photos/isapisa/47097863514
Ez a cikk az „Így ne szegényedj el” (ínsze) sorozat része. A történet Jani bácsiról szól, aki a pénzügyi rémtörténetek állatorvosi lova: szinte minden megtörténik vele, aminek nem lenne szabad. Amiről mesél, azt a valóság ihlette, de csupán a képzelet szüleménye. A történetben se valós személyek, se valós szervezetek nem fordulnak elő, és a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. A sorozat itt kezdődik, és az összes cikk itt található.
Hozzászólás Facebook-on: