Spórolásos önbecsapások – ÍNSZE 9.

– Te foglalkozol már spórolással?

– Mondhatjuk. Meg szoktuk beszélni a barátokkal, hogy egy party-ra hol vásároljunk be, hogy kevesebbe kerüljön.

– Na, ez egy egész jó példa.

– Miért, van a spórolásra rossz példa is?

– De még mennyi!

Netes vásárlás

– A spórolásnak vannak esetei, amikor az ember azt hiszi, hogy spórol, pedig igazából csak az idejét pazarolja. Én például órákat töltöttem el azzal, hogy a neten megtaláljam, honnan tudok egy könyvet a legolcsóbban megrendelni.

– Nem erre valók az árösszehasonlító oldalak?

– Hát az kezdésnek nem rossz. De azokon nincs fent minden könyvesbolt. És az sincs fent mindegyik boltról, hogy mennyi a szállítási költség. Úgyhogy ha ki akartam választani, hol a legolcsóbb, el lehetett vele prücskörészni rengeteget, és mivel komolyan vettem, nem féltem még Excelt sem használni.

Ha megvolt a legolcsóbb, az gyakran attól volt olcsó, hogy nem tartja a könyvet készleten. Vannak boltok, amik csak a rendelés után kezdik el beszerezni az árut, hogy ne kelljen nagy raktárat fizetniük. Ha be tudták szerezni, akkor is csak soká kaptam meg, de ha nem, akkor kezdhettem az egészet elölről. És így is csak egy olcsóbb kávé árát tudtam megtakarítani.

Ennél sokkal többet takarítottam meg azzal, ha

  • egy nagyobb adag könyvet vettem meg egyben, pl.: előre hozva az ajándékvásárlásokat,
  • kihasználtam a törzsvásárlói kedvezményeket,
  • vagy feliratkoztam hírlevelére, és figyeltem, hogy mi-mikor akciós.

És egyikkel sem kell órákat tölteni.

Az elektronikánál annyival rosszabb a helyzet a könyvekhez képest, hogy a legolcsóbb helyen még a garancia érvényesítése is gondokba ütközhet. Mondjuk azért, mert egy másik városban van a boltjuk, ahová vissza kellene vinni.

Spórolás - illusztráció

Csináld magad!

– Aztán egy rövid ideig foglalkoztatott az ötlet, hogy megtanuljak autót szerelni, mert egy rakás pénzt fizetek a szerelőnek. Végül is a szüleim generációja még gyakran szerelte otthon az autóját…

– De Jani bácsi, azok nem voltak ilyen bonyolultak! Egy mai autóhoz rengeteget kell tanulni, nem is beszélve a drága szerszámokról… Egyszerűen nem éri meg!

– Pontosan. Beláttam, és nem is csinálom.

De voltak olyan ügyek, amiket nem láttam be ilyen könnyen. Mint mondjuk a kertészkedés. Pontosabban a növénytermesztés.

Amit otthon termelek meg, azt nem kell megvenni a boltban. A mai árak mellett lehet, hogy nem is olyan kis összeg, amit így nem kell kifizetni. Ettől alattomosan spórolásnak tűnik, pedig ha mellé teszem a költségeket, és a rá fordított időt, valójában könnyen lehet, hogy csak egy drága hobbi lesz belőle.

Szerintem minden ország történetében van egy pont, amikor a nagyüzemi termelés hatékonysága annyival nagyobb, hogy az otthoni módszerek már nem érik meg. Persze néhány kivétel mindig lehet – de azokat tudatosan kell keresni. Viszont az én minden módszerességet nélkülöző skalpvadászatom ennek biztosan az ellenkezője volt.

– Hogyhogy skalpvadászat?

– Úgy, hogy rengeteg növényt nem azért termesztettem, mert az én földem annak ideális és az teremne jól, hanem azért, hogy elmondhassam magamról, hogy sikerült ezt is, meg azt is termeszteni! Mint egy trófea, vagy skalp. Így lett mondjuk gázolaj ízű répám, és így érett be nálam több évi sikertelenség után véletlenül a tízcentis görögdinnye.

Úgyhogy a mai napig verem a fejemet a falba, hogy miért nem gondoltam át az egészet hamarabb, miért nem számoltam utána, és miért vettem gépeket egyáltalán…

Ez a cikk az „Így ne szegényedj el” (ínsze) sorozat része. A történet Jani bácsiról szól, aki a pénzügyi rémtörténetek állatorvosi lova: szinte minden megtörténik vele, aminek nem lenne szabad. Amiről mesél, azt a valóság ihlette, de csupán a képzelet szüleménye. A történetben se valós személyek, se valós szervezetek nem fordulnak elő, és a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. A sorozat itt kezdődik, és az összes cikk itt található.

Hozzászólás Facebook-on: