– Ha az órabéremhez hasonlítom, amennyit hosszú pepecseléssel megtakarítottam, nem mondanám, hogy minden spórolás megérte. Viszont elégedettséget éreztem a végén, és ha nem volt más dolgom, végül is miért ne csinálhattam volna? De anyagilag mégis jobban jártam volna, ha abban az időben valami mást csinálok.
Rossz spórolás helyett
– Mondjuk túlórázom. Vagy ha olyat tanulok, amivel majd többet tudok keresni. Nyelvet, személyes hatékonyságot, vagy amire szükség van. Ettől nyilván nem a kiadásom lesz kevesebb, hanem a bevételem több.
Amikor igazán spórolni akartam, akkor előnyöket, hátrányokat és árakat mérlegeltem. Mint amikor választani kell két mobiltelefon csomag, vagy a streaming és a kábeltévé között. De minden szempontot figyelembe venni elég megerőltető az agynak.
Az igazi okok néhány spórolás mögött
– Sokszor a spórolással csak takaróztam, és magamnak sem vallottam be, hogy miért kertészkedem, vagy miért keresgélek könyvet az interneten órákig.
– Nekem még most sem világos, miért?
– Kertészkedni szeretek. Jó nézni, ahogy fejlődik az élet a kertemben. A könyvek miatt meg azért bújtam az internetet, mert elégedett voltam, amikor megtaláltam a legjobb ajánlatot és „kicseleztem a rendszert”.
Az a baj, hogy mindkettő vissza tud ütni. Egy időben gondolkodtam azon, hogy felmondok, felcsapok főállású kertésznek, és abból élek, amit megtermelek. Anyagilag katasztrófa lett volna, mert sosem érte meg, és erről addig nem is tudtam, amíg a barátommal utána nem számoltam. Még az utánaszámolás is nagyon trükkös volt, mert ahogy az autónál, úgy a kertészkedésnél is nagyon könnyen ki lehet felejteni egyik-másik költséget.
Amikor a spórolás vissza is tud ütni
– Aki meg annyira ki van éhezve arra, hogy jól járjon, mint én, azokra a csalók is vadásznak. Így futottam bele pl.: olyan kütyük hirdetésébe, amit ha bedugsz a konnektorba, akkor csökkenti a villanyszámládat. Vagy éppen ingyen energiát ad. Egyik sem működik, és drága volt a tanulópénz, mire rájöttem.
Bizonyos esetekben a spórolás kifejezetten rontani is tud. Például nagyon csábító lenne a mostani helyzetemben lemondani a biztosításokat, vagy a legolcsóbb és legegészségtelenebb kajákat venni.
– De ugye nem teszi?
– Igyekszem. Régen, amikor Julikám, vagy én elvesztette az állását, volt, hogy reflexből spórolással akartuk megoldani a problémát. Rengeteg vergődéssel arra jutottunk, hogy ilyen hirtelen jött problémára nem megoldás a spórolás. Egyrészt, mert nem tudjuk majd a felére lefaragni a kiadásokat, másrészt az ezzel töltött időben állást keresni általában sokkal célravezetőbb…
Ez a cikk az „Így ne szegényedj el” (ínsze) sorozat része. A történet Jani bácsiról szól, aki a pénzügyi rémtörténetek állatorvosi lova: szinte minden megtörténik vele, aminek nem lenne szabad. Amiről mesél, azt a valóság ihlette, de csupán a képzelet szüleménye. A történetben se valós személyek, se valós szervezetek nem fordulnak elő, és a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. A sorozat itt kezdődik, és az összes cikk itt található.
Hozzászólás Facebook-on: