– Nagyon sok átveréstől megóvott volna, ha hallgatok a jó szóra.
Első sorban a feleségem és a pénzügyes barátom próbáltak lebeszélni a hülyeségekről, de lehet, hogy már az is használt volna, ha alszom egyet a dolgokra, vagy beszélek bárkivel közvetlenül azelőtt, hogy beleugrok valamibe.
Most már úgy látom, hogy ennek több akadálya is volt.
Elég egyszer beszélni róla?
– Egyrészt nálam beválik az, hogy a lassú víz partot mos. Ha bombáznak valamilyen üzenettel, előbb-utóbb célt érnek.
Másrészt hajlamos vagyok döntésben afelé hajlani, aki, vagy ami éppen előttem áll.
– Mondana erre egy példát?
– Persze. Mondjuk, hogy meglátok egy csodabefektetést az interneten. Másnap elmondom a feleségemnek, aki finoman rávezet a dolog ellentmondásaira. Én megértem, és megígérem, hogy hagyom a dolgot a fenébe. De ennek a befektetésnek a reklámai elkezdenek követni, és végül mégis beadom a derekamat, mert a feleségemmel csak egyszer beszéltem az egészről, a reklám meg napi ötször felvillan. Vagyis a csalás az ingerek mennyiségével győz egy olyan ember racionális érvei felett, akinek igaza szokott lenni, és valóban jót akar nekem.
Büszkeség
– De a barátom és a feleségem jótanácsaival volt még egy probléma. Sokszor büszkeségből utasítottam el, mert nem akartam, hogy már megint nekik legyen igazuk. Meg azt sem akartam, hogy legyilkolják azt az álmot, amibe én már beleéltem magam. Nehéz lehetett nekik, mert
- ha az ember már belelovalta magát, nagyon változatos indokokat tud kitalálni, hogy miért nincs igaza a másiknak… Fordított helyzetben egyik-másik érvtől az én fejem is szétrobbant volna.
- Amikor már sokadszor történt meg, hogy a másiknak lett igaza, akkor az ember már csak dacból sem hagyja magát lebeszélni (inkább ittam a saját tévedésem levét, mint hogy másra hallgassak). Ha pedig kiderült, hogy igazuk volt, akkor körömszakadtáig tagadtam a valóságot, mert a tévedés beismerése felér egy foghúzással. Vagy öttel.
Sok kárt okozott, hogy nem hallgattam azokra, akik jót akartak nekem. Történetek tucatjai foglalkoznak azzal, hogy a büszkeség megbosszulja magát, de én egyikből sem tanultam – mostanáig.
VÉGE A MÁSODIK RÉSZNEK
Kép forrása: https://www.pexels.com/photo/woman-holding-burning-banknotes-4588673/
Ez a cikk az „Így ne szegényedj el” (ínsze) sorozat része. A történet Jani bácsiról szól, aki a pénzügyi rémtörténetek állatorvosi lova: szinte minden megtörténik vele, aminek nem lenne szabad. Amiről mesél, azt a valóság ihlette, de csupán a képzelet szüleménye. A történetben se valós személyek, se valós szervezetek nem fordulnak elő, és a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. A sorozat itt kezdődik, és az összes cikk itt található.
Hozzászólás Facebook-on:
Ez a cikk az „Így ne szegényedj el” (ínsze) sorozat része. A történet Jani bácsiról szól, aki a pénzügyi rémtörténetek állatorvosi lova: szinte minden megtörténik vele, aminek nem lenne szabad. Amiről mesél, azt a valóság ihlette, de csupán a képzelet szüleménye. A történetben se valós személyek, se valós szervezetek nem fordulnak elő, és a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. A sorozat itt kezdődik, és az összes cikk itt található.
Hozzászólás Facebook-on: