Az autó, ami nem is volt – ÍNSZE S2E6

– Volt egy autó, amiről az autók között azért nem beszéltem, mert soha nem volt az enyém.

Német luxus újratöltve

– Évekkel ezelőtt, amikor még jól ment, ismét fentem a fogamat a német luxusra. Találtam is egy kocsit, ami a hirdetés alapján majdnem tökéletes volt. Nem volt gyanúsan olcsó, de azért elég jó vételnek tűnt.

Írtam a képeken lévő elérhetőségre, ahol annak ellenére is minden kérdésemre válaszoltak szinte azonnal, hogy hétvége volt. Amire nem tudták a választ, azt továbbították a főnöknek, és az is perceken belül kiderült.

Üres parkoló az autóval, ami nem is volt.

Végül azt beszéltük meg, hogy ha kifizetek 10% előleget, akkor tartják az autót, ameddig megnézzük egy autómániás barátommal.

Küldtek hivatalos díjbekérőt a cég e-mail címéről, én meg elutaltam a 10%-ot a megadott névre és számlaszámra. A név nem egyezett meg teljesen a cég nevével, de erre azt mondták, hogy azért van, hogy az értékesítő megkapja a jutalékát.

Írtam nekik, hogy az utalás megtörtént, ők nyugtázták, hogy megjött a pénz, és megbeszéltünk egy néhány nappal későbbi időpontot a cég telephelyére.

Csak hozzá nem értés?

– Nem mindig csinálok ilyet, de most valamiért egy nappal az indulás előtt odatelefonáltam a kereskedésbe, hogy minden rendben van-e.

Azt mondták, hogy nem tudnak semmilyen időpontról. Kértem, hogy akkor adják a főnököt, mert biztos csak nem boldogul az új kolléga a saját rendszerükkel. A főnököt nem tudták adni, csak a helyettesét, de ő is azt mondta, hogy a nevemen nincs semmilyen időpont. Mondtam, hogy előleget is utaltam, nézze meg jobban. De se az utalást, se az időpontot nem látták.

Akkor már dühös voltam. Azt gondoltam, hogy a helyettes is inkompetens. Úgy tettem le a telefont, hogy ennyivel nem ráznak le, mert az a 10% akkor is pénz volt, és elmegyek személyesen.

Sok kilométerrel később…

– Odamentünk, elmondtam, mit akarunk és a recepción unottan néztek ránk, mintha nem az elsők lennénk hasonló sztorival. A főnök most jött is, és ellenőrzött mindent. Azt mondta, hogy nem látja nyomát az utalásnak, vagy hogy lett volna kommunikáció köztünk. Ráadásul azt az autót már korábban eladták.

Megmutattam neki, hogy hogyan egyeztettük le a találkozót és az e-mailt a díjbekérőről, amire azt mondták, hogy olyan nevű kollégájuk nincs is. A számlaszámhoz pedig semmi közük. Mondom, persze, mert a kollégájuk csak így kapja meg a jutalékát… Amikor is emlékeztetett, hogy ha ez igaz volna, akkor egy nem létező kolléga kapná a jutalékot.

Ott álltunk leforrázva, rengeteg kilométerrel a hátunk mögött, mint két hülye.

Ami valójában történt

– Na jó, de akkor mi történt? Kivel chatelt?

– Azt mondták, hogy többen felhívták már a figyelmüket arra, hogy valaki visszaél a nevükkel. Ez a valaki feltörte az e-mail fiókjukat, és ezen keresztül a hirdetői profiljukat is. A képekre felvitték a saját elérhetőségeiket, és ezzel eltérítették az egész kommunikációt. Végig csalókkal kommunikáltam, és nem az autókereskedéssel.

Persze ha figyelek, lettek volna gyanús jelek:

  • Nem sokkal a kapcsolatfelvétel után a hirdetést már törölték, mert a kereskedés intézkedett, és visszakapták a kontrollt a saját hirdetői profiljuk felett. Ha az online piactéren keresztül kommunikálunk, akkor ezt láttam volna.
  • 24/7-ben nem válaszol egy kereskedés sem az üzenetekre.
  • A képen lévő elérhetőségek eltértek a kereskedés profiljában, vagy weboldalán lévőktől.

Utózöngék

– Ez kőkemény, fekete öves csalásnak tűnik. Tett feljelentést?

– Nem. Azért sem, mert szégyelltem magam, és azért sem, mert igazából nem is tudtam, mit mondjak. Az autóknál is kevésbé értek az internethez, ráadásul ez külföldön történt. A mából visszanézve hiba volt kihagyni a feljelentést.

Az egészben a leghátborzongatóbb, hogy a teljes kommunikáció olyan profi és gördülékeny volt, hogy még most is alig hiszem el, hogy nem a kereskedéssel beszéltem. És a jövőben – vagy talán már ma – a mesterséges intelligencia még lehet, hogy rá is tud tenni egy lapáttal.

A kép forrása: https://stocksnap.io/photo/empty-parking-LKVUC5TKCU

Ez a cikk az „Így ne szegényedj el” (ínsze) sorozat része. A történet Jani bácsiról szól, aki a pénzügyi rémtörténetek állatorvosi lova: szinte minden megtörténik vele, aminek nem lenne szabad. Amiről mesél, azt a valóság ihlette, de csupán a képzelet szüleménye. A történetben se valós személyek, se valós szervezetek nem fordulnak elő, és a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. A sorozat itt kezdődik, és az összes cikk itt található.

Hozzászólás Facebook-on: