Egy meleg júniusi délelőttön egy deresedő halántékú férfi barna papírba csomagolt festményt emel ki a zálogház előtt parkoló autójából. Ekkor szólítja meg egy fiú, aki indokolatlanul széles vállú zakót visel:
– Jani bácsi?
– Petike? Megáll az eszem. Te vagy az?
– Persze!
– Ezer éve nem láttalak! Csak nem most érettségiztél?
– De igen.
– Szép–szép. Akkor neked most kezdődik az élet… Megünnepeltétek már?
– Azzal megvárjuk, hogy mindenki végezzen. Jani bácsi, miért viszi azt a festményt a zálogházba?
– Mert a porcelánokat már behordtam.
– Juli néni porcelánjait, amiket úgy imádott?
– Hát… – kereste a szavakat – Ő még nem tudja. Szép lesz elmondani.
– Történt valami?
– Csak az elmúlt 30 év. Mióta elköltöztünk a szomszédotokból, sok mindenen keresztülmentünk. Mondjuk előtte is. De ha segítesz ezeket behordani, meghívlak egy Bambira és elmondom. Talán közben tanulsz is valamit, amit az iskolában nem hallani.
– Végül is, miért ne… De Jani bácsi? Mi az a Bambi?
Kicsit később, és némi pénzzel a zsebében Jani bácsi meghívta Petit az első kávézóba, ami útba esett.
– Jani bácsi, akkor elmeséli, hogy mi történt?
– Arra vagy kíváncsi, hogy miért szegényedtem el? Hogy miért kell ünnepnapokon is zsíros kenyeret meg farhátat ennem legjobb esetben is évekig, pedig szinte mindig jól kerestem?
– Igen.
(Folytatás a következő cikkben.)
Ez a cikk az „Így ne szegényedj el” (ínsze) sorozat része. A történet Jani bácsiról szól, aki a pénzügyi rémtörténetek állatorvosi lova: szinte minden megtörténik vele, aminek nem lenne szabad. Amiről mesél, azt a valóság ihlette, de csupán a képzelet szüleménye. A történetben se valós személyek, se valós szervezetek nem fordulnak elő, és a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. A sorozat itt kezdődik, és az összes cikk itt található.
A kép forrása: https://www.pexels.com/photo/empty-jeans-no-money-poverty-164612/