Amikor a nyugdíjunkról gondoskodunk, akkor is befektetésről van szó. Itt is hozamról, kockázatról, költségekről, örökölhetőségről, adózásról, és ráfordított időről van szó, ahogy más befektetéseknél is.
Nem mellékes az sem, hogy kinek milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy ezt vagy azt a megoldást válasszuk? Elöljáróban is leszögezném, hogy sem a magán- sem az önkéntes nyugdíjpénztár, sem a NYESZ számla stb. ajánlása után nem kapok jutalékot. Az alábbiak az én teljesen független véleményemet tükrözik.
Van még két szempont, amit előszeretettel hallgatnak el a tanácsadók, de szerintem fontos mérlegelni a saját nyugdíjunk eltervezésekor. Nézzük meg ezeket a szempontokat közelebbről!
Hogyan lehet hozzáférni pénzhez?
Nézzük a következő példát: (rossz esetben) felemelik a nyugdíjkorhatárt 75 évre, de 65 évesen az egészségünk már nem engedi, hogy dolgozzunk. A rokkant nyugdíj olyan alacsony, hogy éppen csak nyomorogni lehet belőle. Aktív éveink alatt tettünk félre a nyugdíjunkra. Ilyen helyzetben nagyon jól jönne, ha ehhez a pénzhez hozzáférnénk, de ha ez a nyugdíjkorhatár elérésétől függ, akkor hiába van sok félretett pénzünk!
Ezért érdemes tisztázni minden nyugdíjra kínált megoldásnál, hogy ki dönti el, mikortól lehetünk nyugdíjasok. Pontosabban: mitől függ, hogy mikor juthatunk pénzhez?
Első pillantásra mindenki azt mondaná, hogy „de hát azt az állam dönti el, mikortól vagyok nyugdíjas!”, és belenyugszik, hogy nincs semmilyen mozgástere a dologban.
A legtöbb nyugdíjmegoldásnál tényleg törvény szabályozza, hogy hogyan lehet hozzájutni a pénzhez. A törvényeket az aktuális helyzetnek megfelelően bármikor megváltoztathatják. Akár úgy is, hogy mi rosszabbul járunk.
Szerencsére azért nem ilyen rossz a helyzet, mert az egyes lehetőségek között vannak különbségek.
Óriási előnye van azoknak a lehetőségeknek, amik felett legalább valamennyire szabadon rendelkezhetünk (erről lesz szó később, de ilyen pl.: az a pénz, amit saját magunk fektetünk be, mindenféle pénztártól stb. függetlenül. Ezt is lehet hatékonyan csinálni.).
Mekkora a szerepünk a nyugdíj kialakításában?
Nem csak az az egyetlen szempont, hogy mikor kapunk nyugdíjat, hanem az is fontos, hogy mennyit! Ezért messze nem mindegy, hogy kinek van befolyása arra, hogy mennyi lesz a nyugdíjunk.
Ha aktívan akarunk szerepet vállalni a nyugdíjunk meghatározásában, az egyik lehetőség az öngondoskodás. Ez azt jelenti, hogy magunknak teszünk félre a saját nyugdíjunkra, hogy kiegészítsük az államtól vagy a magánnyugdíjpénztárból érkező nyugdíjat. Az öngondoskodás módszereiről később még lesz szó.
A másik lehetőség, ami önmagában is fontos, de kiegészítheti az öngondoskodást is, hogy hogyan döntünk olyan esetekben, amiknek befolyása lehet a nyugdíjra. Olyan döntésekre gondolok, mint pl.: hogyan választunk nyugdíjpénztárat, vagy a vállalkozók mekkora jövedelmet adnak maguknak.
Ha a rossz döntések miatt pl.: nyugdíjra szánt pénzünket úgy fektetik be, hogy az nem éri el a megfelelő hozamot, vagy a hozam jó, csak felemésztik a költségek, és ezért öregkorunkban csak alamizsna jut nekünk, azért senki nem tud majd kárpótolni.
Ha jobban tudjuk csinálni vagy tudunk anyagilag is áldozni a nyugdíjunkra, akkor jobb, ha a saját kezünkbe vesszük az irányítást.