Így fosztogat a tervezett elavulás

Avagy miért kell annyit költeni ruhára, háztartási gépekre, kütyükre?

Mi a tervezett elavulás?

A tervezett elavulás azt jelenti, hogy egy termék tervezésénél ahelyett, hogy minél tartósabb legyen, szándékosan arra törekszenek, hogy egy bizonyos idő alatt tönkre menjen, és újat kelljen venni.
Ennek nagyon sokféle módja van. Csak néhány példa:

  • Egyes nyomtató tonerekben egy számláló méri a kinyomtatott oldalak számát, és hiába töltjük meg festékkel, vagy hiába van még benne festék, több lapot nem enged kinyomtatni.
  • Valaminek annyira sokba kerül a javítása, hogy ha elromlik, jobban megéri újat venni (pl.: mikrosütőnél a javítás gyakran ebbe az árkategóriába tartozik).
  • Van olyan telefon, aminél speciális csavarokat alkalmaznak, hogy megfelelő szerszám nélkül szét se lehessen szedni. Így az egyszerű felhasználó még akkumulátort sem cserélhet benne.
  • Az is előfordul, hogy az eszköz teljesen működőképest, csak szoftveres okokból nem használható tovább. Egy régi laptopomon új Windows már nem futna el, a régihez meg nincs támogatás, de az első okostelefonomat is a frissítések tették használhatatlanná. A wireless routerem meg szinte napra pontosan 5 évvel az első bekapcsolás után állt le.

Hogy mennyivel lehetne több az egyes termékek tényleges élettartama, arról álljon itt ez a táblázat, amit a Wikipédiáról kivonatoltam:


élettartam tervezet
elavulással [év]
Élettartam tervezett
elavulás nélkül [év]
hűtőszekrény1370
képcsöves TV1020
légkondícionáló1540
mikrosütő940
mosógép1030
okostelefon35
tablet PC515

Mint látható, az élettartam általában legalább feleződik a tervezett elavulás miatt.

Rozsdás autóroncs, vagy példa a tervezett elavulásra és az abból következő szemétre - vajon meddig lehetett volna még használ?

Miért csinálják?

Mielőtt csípőből rávágnánk, hogy biztos csak a pénzért (ami valószínűleg igaz), azért van még néhány dolog, amivel mentegetőzhetnek azok, akik lerontott élettartamú készülékeket terveznek:

  • A gyorsabban elromló termékekből többet kell gyártani, vagyis több munkahelyet lehet így létre hozni. Ez manapság elég gyenge érv, mert a nagyfokú gépesítés miatt nem jelent annyi új munkát, mint 50-100 évvel ezelőtt, de ettől még tény, hogy tartósabb cikkekkel kevesebb ember dolgozhatna a gyártásban.
  • A tartósabb eszközökbe (legalább részben) drágább alkatrészeket kell beépíteni, amitől drágább lesz a termék.
  • Így könnyebben lehet elterjeszteni az újdonságokat.
    • Nagyon szép, hogy egy hűtőszekrény akár 70 évig is működhetne, de a 70 évvel ezelőtti technológiával készült hűtők pl.: zabálnák az áramot (ami meg környezetszennyező és drága is). Ebben az esetben jobb, hogy le lettek cserélve, bár azért a 70 és a 13 év között lennének még fokozatok.
    • Egyes esetekben (pl.: okostelefonok) sokan hozzászoktak, vagy kifejezetten igénylik, hogy gyakran cseréljék le az eszközöket. Ha a többség csak 1 évig akarja használni a telefonját, akkor felesleges tartósabbra csinálni. Azért úgy tűnik, van igény az ellenkezőjére is (lásd FairPhone).
    • Egyes újdonságok könnyen megkérdőjelezhetők. A legújabb, feltekerhető TV-knek kb. annyi értelme van, hogy a lapos TV-kkel ellentétben erre a macska megint rá tud feküdni (de csak kikapcsolva), ami utoljára a képcsöves TV-knél volt lehetséges.

Miért baj a tervezett elavulás?

Azon kívül, hogy mérnökként nagyon beteg dolognak tartom, hogy direkt rontsunk le valamit, más bajok is vannak a jelenséggel:

  • Az emberek nem azért vesznek mosógépet, hogy legyen egy szép, fehér háztartási gépük, hanem azért, hogy ne kelljen kézzel mosni. Vagyis ha elromlik, venni fognak helyette újat. Ha a szükségesnél kétszer gyakrabban kell cserélni a gépet, akkor kétszer többet költünk egész életünkben mosógépre, és minden egyébre is. De ha a tartósabb mosógép 50%-kal drágább lenne, viszont kétszer tovább használható, még akkor is kevesebbet költenénk.
  • Ha az indokoltnál kétszer gyakrabban kell lecserélni valamit, akkor rengeteg szemetet is termelünk, amit el lehetett volna kerülni. Ráadásul ez gyakran nem eldobott almacsutkához hasonló szemét, hanem veszélyes, gyakran elektronikával tűzdelt hulladék.
  • Bár Murphy-től tudjuk, hogy ami el tud romolni, az el is romlik, ez nagyon sok családot mégis felkészületlenül ér. Ha nincs félretéve pénz az ilyen esetek kezelésére, akkor könnyen fogyasztási hitelhez vezethet, ami az első lépés lehet egy hitelspirál (és a teljes eladósodás) felé.

Néha egész könnyű tenni ellene

A Bölcsek Kövét sajnos nem tudom átnyújtani, de azért néhány “tervezett elavulás jellegű” problémának ki lehet húzni a méregfogát.

  • Egyes cikkekből gyártanak tartósabbat. Pl.: vehetünk évente 5000-ért is “eldobható” bakancsot, vagy 30 ezerért olyat, ami bírja 8-10 évig (ugye mondani sem kell, melyik éri meg jobban?), és csaptelepből is van évente kidobható, meg olyan, amire nem viccből írják rá, hogy 5 év a garancia.
  • Bár a régi laptopon új Windows nem ment el, de Linux-szal még használhatóvá lehetett tenni (filmézésre, internetezésre használható). Ugyanígy az 5 év után magától leálló router is elketyegett még 2 évig egy nyílt forráskódú szoftverrel.

Akit részletesebben érdekel a téma, annak ajánlom a következő videót is:

Hozzászólás Facebook-on:


Egyéb megosztás: