– A húszas éveim elején a baráti társaságom egyik tagja felcsapott „pénzügyi tanácsadónak” egy cégnél – közben idézőjeleket mutatott az ujjaival. – Mivel volt egy kis félretett pénzem, de a befektetésekről nem tudtam semmit, gondoltam meghallgatom.
A tanácsadás
– Kitöltette velem a cég felmérő lapját, és amikor legközelebb találkoztunk, vázolta a „befektetési programot”, amit az „elemzők” összeállítottak. A lényege nagyjából azt volt, hogy
- évente egy adott összeget kellene majd befizetnem, legjobb esetben 20 évig,
- a pénzem befektetési alapokba kerül majd, ahol szakértők forgatják,
- jár majd adókedvezmény,
- van egy kis biztosítási része, hogy a törvények alapján lehessen adókedvezményt adni,
- ha részt veszek ebben a programban, akkor kedvezményes lakáshitelt is igényelhetek.
Nagyjából ennyit mondott, és én belementem. Pedig a várakozó csontvázak szinte dörömböltek a szekrény oldalán. Pl.: mert a szerződés megkötése már kicsit gyanús volt. Csak azt túl későn tapasztaltam meg.
Az aláírás körülményei
– A cég irodájába kellett elmennem, ahol az ajtókhoz csak a dolgozóknak volt kártyája. Gyakorlatilag be voltam zárva velük az irodájukba! Ideadtak egy fél centis papírköteget, hogy az a szerződés, de csak az első 2 oldalt nézhettem meg. Azt is csak azért, mert oda kellett kitöltenem az adataimat kézzel. Amikor mondtam, hogy szeretném elolvasni aláírás előtt, azt mondták, hogy most nincs rá idő, és a biztosító nem szereti kiadni a kezéből a szerződést.
Azt hittem, ez a normális, úgyhogy aláírtam.
Az első negatív tapasztalat
– Az első hidegzuhany nagyjából egy évvel az aláírás után ért, amikor megjött a biztosítás első éves tájékoztatója.
- A befizetett pénzemnek nagyjából a fele hiányzott. A nyilván tartott befektetés értéke köszönő viszonyban sem volt a befizetett pénzzel.
- A biztosítás visszavásárlási értéke 0 Ft volt. Vagyis ha azonnal megszüntetem a biztosítást, a befizetett pénzből semmit nem kapok vissza.
- Az éves díjat viszont meg akarták emelni, „hogy infláció mellett is megőrizze az értékét a befektetésem”. Arra gondoltam, hogy 50%-os veszteség mellett hogy van képük értékmegőrzésről beszélni?
Ha magyarázat van, akkor minden van?
– Ezek úgy kicsapták nálam a biztosítékot, hogy kérdőre vontam az állítólagos barátomat. Azt mondta, hogy
- Azért nincs meg a pénzem fele, mert a biztosításnak „magasak a kezdeti költségei, amit a biztosító az első 2 évben von le”.
- A visszavásárlási érték csak az első 2 évben 0, mert „sem a biztosítónak, sem nekem nem lenne jó, ha ezt lezárnánk, hiszen mindketten hosszú távú megtakarításban gondolkodtunk”.
- Majd figyeljem meg, hogy adókedvezménnyel együtt mennyire meg fogja érni. Azt javasolta, hogy amit visszakapok adókedvezményben, azt is fizessem bele a biztosításba.
Azt már a biztosítótól tudtam meg, hogy a „magas kezdeti költségek” az ügyfél megszerzésének a költségeit jelentik. Még közelebbről azt a jutalékot, aminek a nagy részét a szerződést megkötő ügynök, vagyis az állítólagos barátom kapott. Nem véletlenül felejtett el szólni róla. Valójában az történt, hogy eladott nekem egy túlárazott vackot. Az én pénzemből pedig egy csomó átvándorolt hozzá és a munkahelyéhez.
Játék a szavakkal
– Jutalék helyett kezdeti költségek… Jó kis játék a szavakkal, igaz? Nem fojtogattak, hanem új alapokra helyezték a szervezet oxigénellátását!
A hosszútávból meg annyi volt az igaz, hogy az egészet ők találták ki, én hülye meg belementem.
Nem emlékszem az egész beszélgetésre, de hamar eljutottunk egy olyan pontra, ahonnan nem volt értelme folytatni, mert látszott, hogy nem tud elfogadható válaszokat adni. Csak betanított lózungokat pufogtatott, hogy „ez hosszú távú befektetés, hosszútávon kell nézni a megtérülését”, meg „így legalább lesz egy biztos alapom az életkezdéshez”, meg hasonlók.
Néhány lehetőség
– Csapdában éreztem magam. Vagy leállok a fizetéssel, és akkor semmit nem látok viszont a pénzemből, vagy fizetem tovább, és akkor talán viszontlátok valamennyit évekkel később. Illetve lett volna egy harmadik lehetőség is. Pénzügyileg akkor jöttem volna ki nyerőben, ha balesetben halok meg, és az életbiztosítás többet fizet, mint amennyit 20 év alatt befizetnék.
– De ugye komolyan nem gondolt rá, hogy…?
– Dehogyis! Még azért sem, mert a halottaknak nem kell több adót, meg hiteltörlesztést fizetni, és nem kell több kütyüt sem töltögetniük. Pedig mindegyikből rohadtul elegem van!
Nem tűnt jó ötletnek az első éves díjat elveszíteni a szerződés megszakítása miatt. Ezért úgy döntöttem, folytatom.
További fejlemények
– Teltek-múltak az évek, és ez alatt sok mindent megtudtam arról, amibe belemásztam. Az összkép egész sokat árnyalódott:
- 10 év után vált 100 százalékossá a visszavásárlási érték.
- A biztosítás éves átlagos költsége kb. 6-7% körül volt. Vagyis 10 évig kellett volna 6-7%-os éves hozamot produkálnia a biztosításnak ahhoz, hogy egyáltalán a befizetett pénz számszerűen meglegyen visszavásárláskor. Ráadásul kb. a piaci folyamatokat előre megsejtve kellett volna váltogatni a befektetési alapokat. Ebben semmilyen támpontot nem kaptam, pedig én igazából erre kerestem megoldást kezdettől fogva, mert nem értettem hozzá. Pont a lényeg nem teljesült!
- A „kedvezményes hitel” egyáltalán nem tűnt ki a mezőnyből.
- Az adókedvezményt többször is elbuktam, ráadásul ezt a lehetőséget idővel törvényileg megszüntették. Nagy tanúság, hogy adókedvezmény nélkül is meg kell, hogy érje egy befektetés, mert az olyan, mint a kutya vacsorája: vagy van, vagy nincs…
Végeredmény…
– Valószínűleg a „tanácsadó” céget csak a saját haszna érdekelte. Az elemzésük abból állt, hogy kiválasztják, melyik terméken van a legnagyobb jutalék, és további gondolkodás nélkül azt ajánlották mindenkinek.
Most már világos, hogy erről az egészről ők jóval többet tudtak, mint én. De ezt nem csak kihasználták, hanem esélyt sem hagytak arra, hogy máshogy legyen. Még a biztosítás nevét is csak aláíráskor tudtam meg, úgyhogy előre semmi esélyem nem lett volna tájékozódni.
Rengeteg információt eltitkoltak, és közben az egészet a világ legjobb üzletének hazudták. Ezért tartom átverésnek.
8 évig fizettem, aztán húztam egy vonalat, és lenyeltem a veszteséget. A befizetett pénznek több, mint a harmada elveszett, amiből egy jelentős rész a biztosítónál és az ügynöknél landolt, a többi annak volt köszönhető, hogy nem mindig találtam el, melyik befektetési alapba érdemes áthelyezni a tőkét (a hozam nem volt túl jó).
Lehet, hogy nem minden befektetéssel kombinált életbiztosítás ilyen. De amit személyesen tukmálnak, azoknak nagyon gyakran hasonlóan magasak a költségei. Onnan tudom, hogy sajnos később újra belefutottam.
Ja és ugye világos: ez az egész teljesen legálisan le volt papírozva, és egyes cégek szervezetten csinálták!
A kép forrása: https://pxhere.com/en/photo/1135961
Ez a cikk az „Így ne szegényedj el” (ínsze) sorozat része. A történet Jani bácsiról szól, aki a pénzügyi rémtörténetek állatorvosi lova: szinte minden megtörténik vele, aminek nem lenne szabad. Amiről mesél, azt a valóság ihlette, de csupán a képzelet szüleménye. A történetben se valós személyek, se valós szervezetek nem fordulnak elő, és a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. A sorozat itt kezdődik, és az összes cikk itt található.
Hozzászólás Facebook-on:
Hozzászólás Facebook-on: