– Olyan, mintha már hónapok óta itt ülnénk, de még nem beszéltünk az elefántról a szobában. Ha egyetlen okra kellene visszavezetnem, hogy miért veszítettem a legtöbbet, akkor az az lenne, hogy a pénzemből mások is akartak.
– Hogy érti? Elkunyerálták?
– Azt csak a legritkábban. És nem is egyféle módja volt. Hogy megértsd, mi történt, a módszereknél először fontosabb arról beszélni, hogy sok ember olyan gátlástalanná válik, ha pénzről van szó, hogy még ma is nehezen hiszem el. Valakit úgy vonz a pénz, mint az éhes cápákat a vér. De ezzel hiába van tele a világirodalom, meg a filmek, engem nem tudtak felkészíteni rá! Más hallani róla, más volt, ha egy ismerősömmel történt, és megint más, amikor személyesen éltem át.
Amikor velem először történt, eszméletlenül dühös voltam. De kétségbe is estem, mert egy közeli ismerős tette, és ha még bennük sem bízhatok, akkor bármikor történhet hasonló újból. Mivel nem azonnal derült ki, az is eszembe jutott, hogy mi van, ha már rég ott vannak a csontvázak a szekrényemben, csak még nem tudok róla?
És sajnos időről-időre kiderült, hogy a csontvázak tényleg ott voltak.
Csalás, vagy nem csalás?
– A lenyúlásom hihetetlen változatossággal történt. A közös csak az volt, hogy a pénz valahogy átvándorolt az én zsebemből a másokéba.
– De mégis hogyan? Kicsalták?
– Lehet, hogy valamelyik esetre ez hivatalosan is illik. Lehet, hogy nem. Nem vagyok benne biztos, hogy éles a határ a csalások, és mondjuk az olyan befektetések között, amiken csak más keres. Jogilag persze biztos, hogy van határ. De nem egyszer előfordult, hogy átverve éreztem magam, pedig jogilag nem történt csalás, mert pl.: aláírtam, hogy megfelelően tájékoztattak mindenről. Csak éppen ez nem történt meg, és fogalmam sem volt, miről kellett volna tájékoztatniuk. Egy részük meg biztosan csalás, csak éppen nem tudom, hogy kit és hol kellene beperelni. Vagy nagyjából tudom kit és hol, csak nem fér bele a családi költségvetésbe, hogy a per miatt 10 ezer kilométert repkedjek egy országba, aminek a jogrendje lehet, hogy csak nyomokban hasonlít a miénkre.
Én magamban nem azt hívom csalásnak, amit a törvények, hanem azt, amikor úgy ér veszteség, hogy manipuláció miatt esélyem sem volt jól dönteni.
Hazugság, vagy elhallgatás?
Általában:
- vagy hazudnak valamiről, ami miatt belemegyek az üzletbe,
- vagy olyan lényeges dolgot hallgatnak el előlem, aminek a tudatában eszembe se jutna üzletet kötni.
Amikor átvertek, gyakran nem is egyféle hazugsággal találkoztam.
- Voltak egyértelműen a csalást leplező, nagy hazugságok. Pl.: hogy a pénz, amit átutalok, valaminek az előlege lesz. Aztán zsebre tették és eltűntek.
- És voltak kisebb hazugságok. Pl.: amikor valaki mást mondott arról, hogy ki is ő valójában. Vagy amikor valaki engem ingyen akart pénzhez juttatni. Vagy az, hogy az ügyfél számára minden teljesen biztonságos, de a cégük azért egy világvégi szigetre van bejegyezve.
Ezeket az apróbb jeleket sokszor észre sem vettem, vagy nem tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget. Pedig nem lett volna szabad félvállról venni egyiket sem.
Mikor javasolt az óvatosság?
– De hát az emberek nem mindig mondanak igazat! Nem lehet minden ferdítés mögött csalást sejteni, mert abba bele lehet őrülni!
– Persze, hogy nem mindig mondanak igazat. Sőt, néha nem is szándékosan csinálják, hanem csak meg vannak győződve valami baromságról. De én nem erről beszélek, és nem is arról, ami a médiában vagy a politikában folyik. Arról sem, hogy 24/7-ben ébernek kell lenni.
Csak arról, amikor rá akarnak beszélni, hogy vegyem meg ezt, szálljak be ebbe és ebbe az üzletbe, vagy fektessek abba. Ilyenkor szerintem csak úgy nem szükséges az extra óvatosság, ha gondolkodás nélkül nemet mondok.
Lehet, hogy ott és akkor még nem értettem, miért fontosak ezek az apró jelek. De később gyakran kiderült, hogy ezek voltak a szekrénybe bekéredzkedő rothadó csontvázak áporodott bűze.
A csalás elleni védekezés nehézségei
Fontos különbség, hogy a hazug állításokat legalább le lehet ellenőrizni (bár ott helyben nem biztos, hogy megy). De azt hogyan ellenőrizzem, amit elhallgatnak előlem? Honnan tudjam, mi az, amit eszembe se jutott átgondolni? Az ilyesmit nagyon nehéz kivédeni, és akkor sem mindig sikerül.
– Oké, de hogyan?
– Elmondom azt is nemsokára. A legrosszabb, hogy manapság iszonyú könnyű átverésekbe botlani. Szerintem ha megnéznénk a spam-eket a telefonodon, vagy kicsit böngésznél az interneten mondjuk este 10 után, simán szembe jönne egy.
De ha nem hiszed, mondok példákat. Közben beszélünk arról is, hogyan lehetett volna legalább egy részüket elkerülni.
A kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:White_shark_hunting_a_school_of_bluefin_tuna_V5.jpg
Ez a cikk az „Így ne szegényedj el” (ínsze) sorozat része. A történet Jani bácsiról szól, aki a pénzügyi rémtörténetek állatorvosi lova: szinte minden megtörténik vele, aminek nem lenne szabad. Amiről mesél, azt a valóság ihlette, de csupán a képzelet szüleménye. A történetben se valós személyek, se valós szervezetek nem fordulnak elő, és a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. A sorozat itt kezdődik, és az összes cikk itt található.
Hozzászólás Facebook-on:
Hozzászólás Facebook-on: