– Nagyon sok pénzt ment el arra, hogy kifelé olyan képet sugározzuk magunkról, amilyennek látszani szeretnénk.
Mindig van feljebb
Amikor összejöttünk Julikámmal, először lakást béreltünk, utána meg kocsit szereztünk.
Később lett egy második autónk, hogy mindketten urasan mehessünk munkába. Aztán elköltöztünk egy jobb környékre, majd az autókat cseréltük nagyobbra. És azóta még háromszor cseréltük drágábbra a kocsikat és a lakást úgy, hogy a lakáscserék közül igazából csak egyet indokolt, hogy több hely kellett a gyerekeknek.
– Nem pont akkor lettünk szomszédok?
– De, azt hiszem, igen… Szóval egyre drágább helyekre jártunk nyaralni és szórakozni, de minél puccosabb helyekre jutottunk el, annál gyakrabban értek minket meghökkentő élmények is. A gazdagok közt nagyon sok fura alak van! Csak mostanra kristályosodott ki, hogy nem az számít, hová megyünk, hanem az, hogy kivel… De nem csak az utazást, hanem csomó mást sem akartunk kihagyni, mert ha a szomszédok, vagy a kollégák megengedhetik maguknak, akkor ugye mi is.
– De mik ezek?
– Rengeteg van! Ha van pénzed, csillió módon elköltheted. Hosszú hétvége, borkóstolás, elmenekíteni az asszonyt a locsolók elől szállodába Húsvétkor, hogy a golfozásról, lovaglásról, búvárkodásról és a vitorlázásról ne is beszéljünk… És ott vannak a kütyük. Úttörők voltunk az új cuccokban is, pl.: a környezetünkben elsők között lett nekünk lapos tévénk, robotfűnyírónk, elektromos rollerünk és elektromos autónk.
Státuszszimbólum minden szinten választható…
Aztán idővel rájöttünk, hogy mindenből árulnak nagyobbat, vagy jobbat. És persze drágábbat.
Ha fel akarsz vágni mások előtt,
- Hordhatsz márkás órát, vagy drága telefont. Mindkettőt árulnak nagyjából minden árkategóriában.
- Ihatsz kávét az itteni árának tízszereséért olyan helyen, amit már kötelező kiposztolni.
- Vagy vehetsz külföldről nadrágot 650 dollárért, pedig az is csak egy nadrág!
- És akkor a kocsikról még nem is beszéltünk…
Státuszszimbólumok nagyjából mindig léteztek, legfeljebb nem mindig ugyanazok voltak.
Kisebb vagyon folyt ki ezek miatt a kezünkből, miközben igazából egyik sem volt életbe vágóan fontos. Ha maradunk a 25 évvel ezelőtti életszínvonalnál, tető akkor is végig lett volna a fejünk felett, lett volna mit enni, és lett volna mivel furikázni a családot is. Teljesen felesleges volt szórni a pénzt, hogy vadidegenekre jó benyomást tegyünk, meg hogy jó instafotók szülessenek.
De ha csak a felét költjük el, most akkor is beljebb volnánk. Ráadásul ez a látszat időnként rosszindulatot is szült, ami kifejezetten tudott ártani is. Egy-két szomszéd szerintem irigységből tett keresztbe nekünk. Persze az ilyesmit nem vallja be senki.
… és nem csak a gazdagoknak
Azt hihetnéd, hogy csak a gazdagok hobbija a presztízsvásárlás, de sajnos nem.
Egy évig pizzafutár voltam egyetem előtt. Akkor sem én, sem a fiatal kollégák nem gondoltunk a jövőre, ezért aztán a pénzünkből nem tettünk félre semmit, hogy mondjuk egyszer lakás, vagy legalább rendes kocsi legyen belőle. Igazából el sem tudtuk képzelni, hogyan lehetne a fizetésünkből lakás, mert kb. 50 évig kellett volna félretenni hozzá.
De arra sem gondoltunk, hogy legyen tartalék legalább kajára, ha egy ideig nincs munka. Helyette drága telefont és ruhákat vettünk, meg elszórtuk a pénzt bulikban. Az erőn felüli költést lehet kicsiben is csinálni, de arányaiban ugyanannyira káros tud lenni a pénztárcára.
Az viszont már szinte bűnnel ért fel, amikor a látszatot annak ellenére akartam fenntartani, hogy nem ment a szekér… A presztízst hitelből finanszírozni nagyon húsba vágó. Ezt igazából még mindig törlesztem, mintha nem lenne elég bajom.
Ez a cikk az „Így ne szegényedj el” (ínsze) sorozat része. A történet Jani bácsiról szól, aki a pénzügyi rémtörténetek állatorvosi lova: szinte minden megtörténik vele, aminek nem lenne szabad. Amiről mesél, azt a valóság ihlette, de csupán a képzelet szüleménye. A történetben se valós személyek, se valós szervezetek nem fordulnak elő, és a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. A sorozat itt kezdődik, és az összes cikk itt található.
Hozzászólás Facebook-on:
A kép forrása: https://www.flickr.com/photos/167917597@N08/46155579904