– Azt hiszem, a világ összes hitelét kipróbáltam már. Volt autó hitelem, személyi hitelem, lakáshitelem, folyószámla hitelem, hitelkártyám, és még adósságrendező hitelem is. Vettem fel hitelt banktól, baráttól, családtagtól, és kaptam gyorskölcsönt. Csak az uzsora maradt ki, de ha azt hiszed, hogy az akkora marhaságoktól megvéd az, hogy nem találkozol köztörvényes bűnözőkkel, akkor csak figyelj!
Amikor a kevesebb több
– Az egyik legnagyobb hülyeség, amit elkövettem, hogy túl sok hitelt vettem fel.
Amikor ment a szekér, akkor orrba-szájba költöttem a pénzt. Hitelből is. Amikor meg beütött a krach, mint most is, akkor jött a sírás és fogaknak csikorgatása.
Persze vannak korlátozások, hogy mennyire adósodhat el valaki, de egyrészt még ezek sem védtek meg az olyan hülyeségektől, hogy egyik hitelből fizessem a másikat, ami egyenes út a hitelspirálhoz.
Másrészt a túlköltekezést csak a hivatalos pénzintézetek ellenőrzik. Magánembertől még akkor is tudtam hitelt felvenni, ha már a gyorskölcsönöknél is elutasítottak.
A harmadik baj az, hogy az eladósodottságot igazából a fizetéshez képest lehet értékelni. Lehet, hogy kicsit sem vállalta magát túl a család, amíg mindkét szülőnek megvan a munkája… De amint egy fizetés kikerül a képből, a helyzet gyökeresen megváltozik. Vagy ha ki van centizve a családi költségvetés és megnő a törlesztő részlet.
– De miért vett fel annyi hitelt?
– Rengeteg okom volt rá, amik innen visszanézve elég röhejesek…
Valamit egyszerűen ostobaságvolt hitelből fizetni, mert nem volt létszükséglet. Ilyen volt, amikor a diákhitelből mentem síelni, vagy amikor személyi kölcsönből drága órát és kütyüket vettünk.
De voltunk hitelből nyaralni, hitelből vettünk rengeteg ajándékot, és még a jegygyűrűt is hitelből vettem Julikámnak. Pedig fogalmam sem volt, mihez kezdek majd az utána jövő kiadásokkal… Gondolom sejted.
– Az esküvőt is hitelből fizették?
– Nagyjából az egészet. De a csúcs mégis az volt, amikor 5 évre eladósodtunk, hogy egy emlékezetes Karácsonyt csináljunk. Végül is tényleg emlékezetes volt. 5 évig mindig eszembe jutott, amikor megláttam a számlakivonatomon. Csak a család felejtette el már régen.
Mert megérdemled
– Vettem fel olyan hiteleket is, amiknél kifejezetten különlegesnek éreztem magam.
Ilyen pl.: az állami támogatás. Mindegy volt, hogy támogatott hitelről van szó mondjuk fűtés korszerűsítésre, vagy egyszerű ártámogatás elektromos autóra, elektromos biciklire. Egyszerűen kellett nekem. „Az állam visszaad a befizetett adómból? Nincs több kérdésem! Hol írjam alá!” – mondta színpadiasan.
– Pedig az állami ingyen pénz sincs ingyen. Engedelmes mérgezett egérként rohangálhattam az igazolásokért, időt és pénzt sem kímélve. Odáig nem jutottam el fejben, hogy a hitelt fel sem kellett volna venni, ha éppen bőven volt félretett pénzünk… És így megspóroltuk volna a kamatokat meg az ügyintézést. Persze más eset, ha enélkül nem megy.
Az ilyen kölcsönök másik fajtája, amikor személyre szabott ajánlatot kaptam a banktól. Azt írták, hogy a számlaforgalmam alapján a jelentős ügyfelek közé tartozom, és jogosult vagyok felvenni ezt és ezt az extra személyi kölcsönt, illetve megkaphatom a nyilvánosan meg sem hirdetett hitelkártyájukat. „Hát ha VIP-t csináltak belőlem, naná hogy élni fogok vele!” Pedig csak szükségtelen marhaságokra költöttem.
Olyanok voltak ezek nekem, mint a töltött fegyver a színpadod: ha már ott van, tudod, hogy el fog sülni.
Az előrelátás is segített volna
– Volt néhány hitel, amiken némi előrelátással rengeteget lehetett volna spórolni.
Eddig már vagy négyszer költöztünk nagyobb lakásba hitelből. Minden alkalommal jó sok helyre fizettünk. Talicskaszám ment a pénz nem csak a banknak, de az ingatlanosnak, az értékbecslőnek, az ügyvédnek és még ki tudja kinek. Ha a 4 hitelből költözésből lefaragunk mondjuk egyet, vagy kettőt, most jóval több pénz lenne a zsebünkben.
Ahogy az a pénz is a zsebemben lehetne, amit az elfelejtett folyószámlámon évek alatt összegyűlt tartozásra fizettem ki.
Marketing
– Sokszor bedőltem a marketingszövegnek, és át sem gondoltam, hogy valójában jó-e nekem, amit csinálok.
- A hitelkiváltó hitelemet még sose számoltam végig, de csodálkoznék, ha az jönne ki, hogy megérte. Már csak azért is, mert valahol a szerződéskötéssel járó papírmunkának meg kell térülnie, tehát ennyivel biztos, hogy drágább. Akkoriban, amikor igénybe vettem, nagyon kevés volt a bevételem. Utólag szívtam is a fogamat, hogy az összes hitelemet lecseréltem egy nagy, közös hitelre, mert a szorult helyzetben még az a mozgásterem is megszűnt, hogy a több hitel közül csak azt fizessem, aminél az elmaradás a legnagyobb problémát okozza.
- Volt idő, amikor egyszerűbb volt hitelre autót venni, mint készpénzből. A szalonoknak ugyanannyi, vagy több hasznuk volt a hitelek kihelyezéséből, mint az autók eladásából. Ilyenkor én sem erősködtem, hogy „ne vegyétek sértésnek a KP-t!”
- Az áruhiteleket néha utánam dobták, néha meg az volt az érzésem, hogy csak azért vannak, hogy lekoptassák az embert.
- Volt, hogy egyetlen TV-s reklámblokkban két hitel is reklámját is láttam, annyira nyomatták őket. Ennyi erőltetés súlya alatt szinte mindig meghajlottam.
- Volt hitel, amit azért vettem fel, hogy kipróbáljam, milyen videochat-ben, otthonról hitelt felvenni. Nem is volt rá szükségem, csak ki akartam próbálni, hol tart a technika!
- Vettem fel hitelt azért, mert a sajtó azt írta, hogy meg fognak drágulni a hitelek, ezért érdemes előrehozni a hitelfelvételt. Én meg rohantam felvenni egy olyan személyi hitelt, ami nem is volt szükséges. De legalább olcsóbb volt, mint fél évvel később…
A banki jótanácsok, még egyszer
– Néhányra pedig a bankfiókban beszéltek rá.
- Volt, hogy utalni mentem be, de egy akciós hitelkártyával jöttem ki. Mondjuk ehhez az ügyintéző csajszi dekoltázsának is köze volt. Egyszerűen nem lehetett nemet mondani neki. Bevásárlókártyának hívták (mielőtt megkérded: nem a csajt, a hitelkártyát!), hogy altassák az éberséget, meg azért is, mert a költések után visszatérítés járt. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Végül jóval többet fizettem kamatokra, mint amennyit visszatérítettek. Már csak azért is, mert a visszatérítés csak az év végén járt, úgyhogy egy évi visszatérítést elbuktam, mert amikor kitört a baj, látni sem akartam, és azonnal megszüntettem…
- Ha kicsit nem vigyáztam, rögtön számlanyitáskor rábeszéltek folyószámla hitelre is. Hiába mondtam, hogy van pénzem, és nem fog negatívba menni az egyenlegem, azzal érveltek, hogy oké, de az a pénz biztos le lesz kötve, és ha nem akarom elbukni a lekötött betét kamatát, akkor jól fog jönni a folyószámla hitel. Itt megadtam magam, pedig ezt simán ki lehet védeni azzal, hogy az ember több részletben köti le a pénzét, és hagy még bőven lekötetlenül is…
Az, hogy most teljesen el vagyok szegényedve, nem kis részben a hiteleknek köszönhető. Persze ez csak a történet egyik fele. Vagy negyede?
VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK.
A kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Fan_of_La_casa_de_papel_2.jpg
Ez a cikk az „Így ne szegényedj el” (ínsze) sorozat része. A történet Jani bácsiról szól, aki a pénzügyi rémtörténetek állatorvosi lova: szinte minden megtörténik vele, aminek nem lenne szabad. Amiről mesél, azt a valóság ihlette, de csupán a képzelet szüleménye. A történetben se valós személyek, se valós szervezetek nem fordulnak elő, és a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. A sorozat itt kezdődik, és az összes cikk itt található.
Hozzászólás Facebook-on: