– Ha már a drágaságnál tartunk, szerinted mindenből megéri az olcsóbbat megvenni?
– Hát, anyagilag az a jobb, nem?
Vegyes példák
– Gondolj bele! Amikor mondjuk telefont választasz, te a legolcsóbbat keresed?
– Dehogyis. Az mindig olyan lassú, hogy az őrületbe kergetne.
– Na látod. Lakásból sem jó azt választani, ami mondjuk nagyon olcsó, de olyan rossz környéken van, hogy minden nap friss vérnyomok vannak előtte a járdán. Mert lehet, hogy másnap a te véred lesz. Az 1 eurós ingatlanok sem véletlenül kerülnek 1 euróba. És ez nagyon sok mindennel így van.
Kollégistaként olyan olcsó junk food–on éltem, hogy ahhoz képest a patkányburger is fine dining lett volna. Addig csináltam, amíg bírtam. Aztán valami allergiám lett tőle, és csak remélhetem, hogy hosszabb távon nem okozott nagyobb bajt.
Csaptelepekből vettem olyat, ami olcsó, de mintha eldobásra tervezték volna. 1-2 év után garantáltan lehet cserélni, mert valami baja biztos lett. Aztán amikor 10 év alatt többet fizettem ki, mintha egyszer vettem volna egy rendeset, elgondolkodtam, mivel jártam volna jobban. Mondjuk a teljes képbe az is beleszól, hogy magam cserélem, vagy szerelőt kell hozzá hívni minden alkalommal? A szerelő úgy megdrágítja a cserét, hogy még egyértelműbben a tartós dolgok felé billen a mérleg.
Olcsó és drága cipők összehasonlítása
Cipőt is nagyon széles skálán vásároltam már.
- Voltak a nagyon olcsók, amik néhány hónap után szétestek, és az eladót sem értem utol, hogy kicserélje.
- Aztán van a bolti átlag: itt megfizeted a márkát, a kinézetet, a marketinget, jó esetben némi fejlesztést is, és van rá valamilyen garancia.
- De volt olyan cipőm is, amit több, mint 10 évig tudtam hordani, és nem 5-10-szer került többe az átlagosnál, hanem legfeljebb a duplájába.
Számold ki, 10 év alatt melyik fajtára mennyit költesz? A pénzügyekre rákockult barátom egy ilyen táblázatot is adott. Mondjuk, hogy tartósból is kell egy télire és egy nyárra.
| olcsó | átlagos | tartós | |
| évente [db] | 4 | 0,5 | 0,2 |
| 10 év alatt [db] | 40 | 5 | 2 |
| Ár / db [Ft] | 5000 | 20000 | 40000 |
| összesen | 200000 | 100000 | 80000 |
Elég egyértelmű, hogy ha csak a használati értéket nézzük, akkor a tartós cipő éri meg a legjobban. És ezzel termeljük a legkevesebb szemetet is. De ugye azt mondani sem kell, hogy a drága nem jelenti automatikusan azt, hogy tartós is?
– Világos. Inkább az a kérdés, hogy ha ilyen egyértelmű, miért nem vesz mindenki tartósat?
Ennyire egyszerű volna?
– A legegyértelműbb ok valószínűleg az, amiért én sem fogok egy ideig tartós cipőt venni: egyben nincs cipőre annyi pénzem, hogy tartósat vegyek. Ezért kénytelen leszek mással beérni. Valakinek unalmas ugyanazt a cipőt hordani évekig. Aztán kellene némi előrelátás és utána is kellene nézni. Ebben Google valószínűleg a barátod: csak keress rá arra, hogy „long lasting shoes”.
És ez nem csak a cipőkre érvényes, hanem pl.: a szerszámokra és mindenre, amivel dolgozol. Őrületbe tud kergetni, ha egy ócska, olcsó gép a legrosszabb pillanatban esik szét a kezeim között.
Az sem mellékes, hogy tudom-e érvényesíttetni a garanciát. Előfordul, hogy egy márkánál valamilyen mondvacsinált okra hivatkozva megtagadják a javítást, más szervizben meg akármilyen bajod van tárt karokkal fogadnak. De a javítással akár olyan gond is lehet, hogy mindent kijavítanának, csak éppen egy másik városba kell eljuttatni a hibás cuccot, és az oda-vissza szállítás már többe kerül, mint egy újat venni. És az sem mindegy, hogy valamihez kapni-e alkatrészt, vagy sem…
Vásárlás tudatosan
– A lényeg, hogy a presztízzsel szemben a minőségért simán megéri többet fizetni, de emiatt a vásárlás előtt szét kell nézni, meg mérlegelni kell.
Én, ha nem értek hozzá, legalább a vevői véleményeket elolvasom, vagy megkérdezek olyat, akinek az ítéletében megbízom. De a véleményeknél nagyon fontos, hogy a hasonszőrű vevők véleményére és ne a high-end felhasználókéra hallgass, mert ők nagyon más szempontok alapján mondják azt, hogy valami jó-e, vagy rossz!
Ha pedig jónak tűnik, akkor sem feltétlenül ott érdemes megvenni, ahol a legolcsóbb, mert egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan kezelik a garanciális ügyeket. Ha jók a tapasztalatok egy céggel, a saját káromon megtanultam, hogy bőven belefér, hogy kicsit többe kerül.
Ez a cikk az „Így ne szegényedj el” (ínsze) sorozat része. A történet Jani bácsiról szól, aki a pénzügyi rémtörténetek állatorvosi lova: szinte minden megtörténik vele, aminek nem lenne szabad. Amiről mesél, azt a valóság ihlette, de csupán a képzelet szüleménye. A történetben se valós személyek, se valós szervezetek nem fordulnak elő, és a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. A sorozat itt kezdődik, és az összes cikk itt található.
Hozzászólás Facebook-on: