– A legkeményebb dió az volt, amikor szemtől-szembe adtak el nekem. Azt jó, ha tudod, hogy személyesen felkeresni a vevőket nagyon nem olcsó mulatság. Ilyenkor azt a pénzt, amit az ügynök az oda-vissza úton, meg a sikertelen próbálkozásokon nem keres meg, a sikeres üzleten akarja behozni. Úgyhogy ha valaki személyesen ült le velem, hogy eladjon valamit, az egyrészt nagyon jól fel volt készítve, másrészt közvetlen megkereséssel ritkán tukmáltak rám jó ajánlatokat. Amikor hozzám jött ügynök, a terméket túl is árazták. Nem is kicsit.
Gyakran attól is drága a termék, mert nem csak egy személy, hanem többen is szemérmetlenül sokat keresnek rajta. Az csak részletkérdés, hogy jutalékos rendszernek, MLM-nek, lekváros padlásajtónak, vagy akármi másnak hívják.
Így néz ki kívülről
– De miért vett meg valamit, ami ennyire drága?
– Hát, azt gondolhatod, hogy nem a túlárazással reklámozták, mert kevés dolgot ad el az, hogy drága volt. Helyette például a terméket csodaszernek állították be. Örök élet plusz 20 év, magas leszek tőle, vékony, meg szőke és kék szemű, és ha használom, az áram sem ráz meg többet. Ezt megpróbálták alátámasztani valamilyen jól hangzó tech blablával, mint nanotechnológia, polikromatitkus fény, vagy antioxidáns…
Ezen kívül szeretnek megnyerni híres embereket reklámarcnak. Ha híres ember mond valamit annak hitele van, nem? Az ismert emberek nem szoktak hazudni! – kacsintott. – Pedig még jellemhiba sem kell hozzá. Ők is kerülhetnek anyagilag szorult helyzetbe, és akkor le kell hajolniuk minden fillérért, mindegy, mennyire rontja a hírnevüket. Valamelyik meg egyszerűen csak jobban szereti a pénzt a rajongóinál.
Az ilyen üzletek általában valamilyen cégen keresztül folynak, ahol a résztvevőknek képzéseket is tartanak. Az új értékesítőknek először átmossák az agyát. Egyrészt tanítanak nekik egy csomó technikát a visszautasítás kezelésére és manipulációra. Általában én is azért vásároltam tőlük, mert hihetetlen hatékonysággal beszéltek lyukat a hasamba. Másrészt beléjük verik, hogy csak az eladás és a siker számít, de az bármi áron.
– Mi azzal a baj, ha valaki sikeres szeretne lenni?
– A sikerrel önmagában nincs baj. A baj azzal van, ha úgy gondolod, hogy a siker érdekében bármi megengedett. A bármibe pedig sok olyan beletartozik, ami minimum a morális szürke zónában van, még ha börtön nem is jár érte… Mondjuk manipulációval el lehet érni, hogy valaki a zsíros kenyérre valót önként adja oda egy olyan porszívóért cserébe, amit nem engedhet meg magának – és nem csak azért, mert borzasztó drága, hanem azért sem, mert éppen kikapcsolni készülnek nála az áramot.
Ilyen belülről
– Onnan tudok többet az egészről, hogy kipróbáltam a másik oldalt is: valamelyik vackot árulni próbáltam. A képzés után elkezdték égetni a kapcsolataimat azzal, hogy adjam el a terméket a családomnak, a barátaimnak, és az ismerőseimnek. Én nem akartam az ismeretségi körömet erre felhasználni, de ilyenkor már két okból is nehéz kiszállni.
Egyrészt ez a pont azután jött, hogy már egy nagyobb összeget fizettem ki a cégnek egy kezdő csomagért, meg a képzésért cserébe, és az a pénz kárba veszett volna. Másrészt jött a szervezet ördögi válasza: „Talán nem hiszel a termékünkben? Hát nem akarsz jót a rokonaidnak, és a barátaidnak? Ha jót akarnál, szent küldetésed kellene, hogy legyen megajándékozni minden ismerősödet a termék előnyeivel – vagy nincs mit keresned nálunk!”
– És van, akit ez meggyőz?
– Én elkönyveltem a veszteséget és kiszálltam, de hidd el: van. Persze nem mindenki alkalmas rá, és sokan kihullanak. De akik bent maradnak, azok messzebbre is el tudnak menni. Egyszer egy csaj, akivel már párszor összefutottam, azt mondta, hogy van egy előadás, amit hallgassunk meg együtt. Elmentem, mert azt hittem, randi lesz, aztán kiderült, hogy egy nyomorult fekete mise a „friss húsnak”.
Csak be akart szervezni maga alá, de pont nem úgy, ahogyan én szerettem volna. Ráadásul az előadás után még a fiúját is bemutatta. Ugyanabban bizniszben dolgoztak. Képzeld el, hogy ha valamelyikük lelkiismeretet növeszt, és ki akar szállni, a másik még vissza is rángatja.
Védekezés
– A TV-ből vagy a postaládán keresztül támadó marketinget könnyebb kivédeni. Arra legalább lehet aludni egyet, és utána átgondolhatni, hogy tényleg kell–e az az adott termék. (Spoiler alert: valószínűleg nem.) Egy ügynök, aki személyesen keres meg, már keményebb dió, mert csak tolja és tolja, és mindenre van válasza…
A legjobb nem is találkozni vele. Ha mégis találkoztam vele, akkor minél hamarabb be kellett volna fejezni be a beszélgetést vásárlás nélkül. Arra sajnos ötletem sincs, mit lehet csinálni azután, hogy fizettem. Gyakran otthon kerestek fel, ezért az nem volt megoldás, hogy szó nélkül otthagyom. Kifogást kellett volna találni. Ma már biztos nem engednék otthonra ilyen találkozást. De előfordult az is, hogy pl.: telefonban, vagy más csatornán erősködtek nagyon. Ilyenkor vagy elővettem a legbunkóbb modoromat, vagy letiltottam. Vagy azt mondtam, hogy most éppen személyes adatokkal él vissza, amit jelenteni fogok a megfelelő hatóságnál…
Nem szép, de a másik lehetőség, hogy rám sóznak valamit, ami nem csak drága, de szükség sincs rá. Márpedig, ahogy a svéd közmondás tartja: aki olyat vásárol, amire nincs szüksége, az magát lopja meg.
Ez a cikk az „Így ne szegényedj el” (ínsze) sorozat része. A történet Jani bácsiról szól, aki a pénzügyi rémtörténetek állatorvosi lova: szinte minden megtörténik vele, aminek nem lenne szabad. Amiről mesél, azt a valóság ihlette, de csupán a képzelet szüleménye. A történetben se valós személyek, se valós szervezetek nem fordulnak elő, és a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. A sorozat itt kezdődik, és az összes cikk itt található.
Hozzászólás Facebook-on:
A kép forrása: https://www.flickr.com/photos/toddle_email_newsletters/34448377572