– A tágabb család engem a mai napig meg tud lepni.
Ő is rokon…
– Vegyük a sógoromat. Tipikus példája annak, hogy miért nem szabad családon belül üzletelni, mert valaki a másik kárára jár jól.
Az egyik autónkat tőle vettem. Meg volt szorulva, úgyhogy rendes piaci árat fizettem érte, de a rejtett hibáiról nem szólt. Nem sokkal később kiderült, hogy tudott róluk. Hiába mondtam neki, hogy egy kereskedőnél ezt ingyen meg kellene, hogy javítsák, mintha a falnak beszéltem volna. Egy időre össze is vesztünk.
Amikor megtudta, hogy éppen van pénzünk, akkor meg a hülyébbnél hülyébb üzleti ötleteivel jött.
– Nem voltak jók az ötletei?
– Ő egy álmodozó. Kevés dolgot gondol végig, és még kevesebbet fejez be. Úgyhogy hiába festett le mindent úgy, hogy nekem csak a pénzt kell adni és gazdaggá tesz, valójában keményen dolgoznom is kellett volna minden ötlete miatt. Ezt az első alkalommal rendesen megtanultam. Nekem meg általában volt jó munkám, és semmi kedvem nem volt meggebedni nála másodállásban. Mostanra meg öreg is vagyok már ehhez. Persze ezt nem akarta megérteni, és ebből is összeveszés lett, mert hogy én korlátozom őt a kibontakozásban…
Ezért is nehéz
– A családtagokat irtó nehéz jó irányba terelni, mert sokan büszkeségből sem fogadják meg a tanácsokat. Mások meg saját maguknak is hazudnak.
Meg sem tudom számolni, hányszor hallottam már, hogy „én bármit megtennék, hogy…”, aztán amikor elkezdtem sorolni, miket tehetne, akkor kiderült, hogy az a bármi igazából semmi. Minden megoldásra volt egy problémájuk. Inkább vártak, hátha találnak egy királyi utat, ami nem csak a komfortzónán belül van, de még megizzadni sem kell hozzá. Jegyezd, meg: aki panaszkodik, de nem változtat, annak nem fáj eléggé! És ez igaz a pénzügyeken kívül nagyon sok mindenre.
Tartozások
– Muszáj beszélni a családon belüli tartozásokról is. A hosszú távú, jó kapcsolat alapja ugye a pontos elszámolás – lenne. Valakinek lehet kölcsön adni pénzt, szerszámot, könyvet vagy akármit, mert mindig rendben visszaadja.
Valaki meg mintha sportot űzne abból, hogy tartozik. Esküszöm, néha az volt az érzésem, hogy a húgom lubickol a figyelemben, ami a tartozással jár. Máskor meg megsértődött, ha valaki szóba hozta, hogy most már ideje lenne fizetni. Ahogy a visszautasítást sem bírta, amikor legközelebb kölcsön akart kérni…
Előbb-utóbb előjön…
– De a legnagyobb gyomrost az vitte be, amikor öröklésre került a sor. Jó lenne, ha annyi millióm lenne, ahányszor valaki vitatkozni kezdett, hogy neki miért annyi jutott.
– Az hogy lehet? Az öröklést törvények szabályozzák, és minden egyértelmű, nem?
– Törvények szabályozzák, de viták így is vannak.
- Mi van, ha valaki végrendelkezik, és eltér a törvény szerinti örökléstől? Pl.: többet ad annak, akinek kevesebb van? A gazdagabb rokon ezzel rosszabbul jár. Lehet vitatkozni, hogy igazságos-e, vagy sem, de az nem csoda, ha konfliktus van belőle.
- És ugyanez megtörténhet ajándékozással is úgy, hogy az örökhagyó még életében kell, hogy végignézze az egész vitát.
- Ráadásul az öröklési törvényeket meg is lehet kerülni. Pl.: ha életbiztosításban van a vagyon egy része, az halál esetén a kedvezményezetthez kerül, függetlenül az örökösödéstől.
Te most tényleg jegyzetelni kezdtél?
– Őőőő… igen. Szerintem ez van annyira érdekes, hogy megírjam a blogomra. Hogy mások is elolvashassák.
– Tőlem aztán csináld!
Sajátos körülmények
– Szóval mi van mondjuk, ha mi, testvérek úgy öröklünk egy lakást, hogy az egyikünk benne lakik? Szedjünk ezután tőle bérleti díjat? Vagy fizettessük meg vele a lakás másik felét? De milyen áron? Simán lehet, hogy a piaci árat nem tudja kifizetni. Mihez kezdesz olyankor, ha régen tett nagy szívességre hivatkozva akar kevesebbet fizetni, mert pl.: sokáig beteget ápolt? Azt hiszem, ilyenkor senki sem lesz maradéktalanul elégedett…
Ezt csak súlyosbítja, hogy mire öröklésre kerül a sor, általában az embereknek van saját családja, és nem csak egy embert befolyásol, amit csinál… Gyakran jön a nyomás az otthoniaktól is.
Az ember a házastársat kivéve nem választhatja meg a családját. A gyerekeknél még számít a nevelés és a minta, de nálunk pl.: az egyik gyerekem pont úgy kezeli a pénzt, ahogy én, a másik meg annak ellenére bánik jól vele, hogy tőlünk nem ezt látta. A család többi tagját csak kezelni lehet valahogy.
Ez a cikk az „Így ne szegényedj el” (ínsze) sorozat része. A történet Jani bácsiról szól, aki a pénzügyi rémtörténetek állatorvosi lova: szinte minden megtörténik vele, aminek nem lenne szabad. Amiről mesél, azt a valóság ihlette, de csupán a képzelet szüleménye. A történetben se valós személyek, se valós szervezetek nem fordulnak elő, és a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. A sorozat itt kezdődik, és az összes cikk itt található.
Hozzászólás Facebook-on:
A kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Family_Portrait.jpg
