Inflációs (ön)becsapások

… avagy mivel kell versenyeznie a befektetéseknek? Ne vezessük félre magunkat!

Az infláció az árszínvonal tartós emelkedése a pénz vásárlóerejének romlása mellett. Az infláció alakulásáról Magyarországon a KSH tudósít minden hónapban.

A fogyasztói árak változását úgy vizsgálják, hogy összeállítanak egy sok termékből álló termékkosarat, ami jellemző a hazai fogyasztási szokásokra. A termékkosár minden egyes elemére megnézik, mekkora volt az árváltozás, és az eredményeket összesítik. (Az összesítés úgy zajlik, hogy minden termék árváltozását súlyozzák annyival, amekkora részarányt elfoglal a termékkosárból.)

Egy hasraütésszerű példa

Vegyünk egy teljesen légből kapott példát! A termékkosárban csak kenyér (részarány: 40%) és benzin (részarány: 60%) van. Egy év alatt a kenyér ára 5%-ot ment fel, a benziné pedig 10%-ot.

Ekkor az éves átlagos fogyasztói ár emelkedés 5%*0,4+10%*0,6 = 8%.

Mekkora inflációt tapasztal az az ember, akinek nincs autója? Őt nem érinti a benzin árváltozása, és a pénzének vásárlóereje biztos, hogy nem 8%-ot romlik egy év alatt. Ezért nem érint mindenkit egyformán az infláció.

Hogy érinti ez a befektetéseket?

Amikor értékeljük a befektetésünket, akkor mindig érdemes az árváltozásokhoz viszonyítani a hozamot. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy milyen árváltozáshoz viszonyítunk!

Az infláció meghatározásánál hiába használják a lehető legnagyobb körültekintéssel kiválasztott termékkosarat, az nem fogja azt jelenteni, hogy mindenki pénze pontosan annyival fog leértékelődni. Csak az olyan fogyasztók esetében lesz pontos, akik a termékkosárral megegyező arányban vásárolnak mindenből.

Ha nem kifejezetten egyetlen termék megvásárlására gyűjtünk (pl.: nyugdíjra teszünk félre), ez valószínűleg nem jelent túl nagy hibát a befektetések értékelésekor. Ha nem egy konkrét termék miatt fektetünk be, akkor befektetéseink értéke nagyjából a KSH által közzétett inflációnak megfelelően csökken.

Ha viszont pl.: autóra gyűjtünk, akkor sajátos helyzetben találjuk magunkat, mert csak az autók árváltozásának megfelelően romlik vagy javul a befektetéseink értéke. A válság alatt egyes országokban (pl.: USA, Németország) bevezetett roncsautó program keretében támogatásokkal segítették az új autók vásárlását, ami ha úgy vesszük, javított az autóvásárlást célzó megtakarítások értékén.

Ha valaki lakásra gyűjt, akkor befektetésének csak az ingatlanok árváltozásával kell versenyeznie, ami egyáltalán nem egyezik meg az inflációval. Például 2009-ben az új lakások ára 1,4%-kal, a használtaké 5,2%-kal csökkent. Eközben a fogyasztói árak átlagosan 4,2%-kal nőttek. 2009-ben. Ha csak egy bankszámlán tartottuk a lakáscélú megtakarításainkat, már azzal is emelkedett a befektetésünk értéke!

Ha lakáshitelünk kiváltására teszünk félre, akkor az infláció és a lakásár változása helyett inkább a hitelt érintő egyéb tényezők a meghatározók (pl.: svájci frank árfolyamának változása, hitelkiváltás költségeinek alakulása stb.)

A fentieket jó tudni, hogy helyesen értékeljük befektetéseinket!

… avagy mivel kell versenyeznie a befektetéseknek? Ne vezessük félre magunkat!


Egyéb megosztás: