Mnypt vs. állami nyugdíj: lehet jól dönteni?

Adalék információk összegyűjtve a döntéshez.

 

2011. január 31.-ig sok embernek kell döntenie arról, hogy marad-e magánnyugdíjpénztári tag, vagy visszalép az állami nyugdíjrendszerbe. A kettő együtt nem megy.

Ez a cikk a döntéshez szeretne hasznos információkat adni. A téma nagyon bonyolult, úgyhogy ez a cikk sok helyen egyszerűsítéseket tartalmaz, és csak egy véleményt fogalmaz meg.

A magánnyugdíjpénztár

A magánnyugdíjpénztár nagyjából úgy működik, hogy a tagok fizetésének egy része az aktív kor során a magánnyugdíjpénztárba kerül. A befizetések részben a nyugdíjpénztár működési költségeit fedezik, a többi egyéni számlánkra kerül. Az egyéni számlán lévő pénzt befektetik. A működés költségekre fordítható összeget a most elfogadott törvényben csökkentették a legfeljebb 4,5%-ról legfeljebb 0,9%-ra.

A tag a nyugdíjkorhatár elérése után többféle szolgáltatás közül választhat. Az elérhető szolgáltatásokról a pénztárak ügyfélszolgálatán kell tájékozódni, az interneten található információk félrevezetők lehetnek!

Mi a kockázata a magánnyugdíjpénztárnak?

A magánnyugdíjpénztár esetén nyugdíjunkat tehát az aktív évek alatt összegyűjtött vagyonból és annak hozamából kellene fedezni.

Szerintem a legfontosabb probléma az, hogy bármilyen nyugdíjmegoldásról is van szó, tudni kellene, hogy mekkora pénzösszegre lesz szükségünk havonta, amikor nyugdíjba megyünk. Ez nagyjából 3 dologtól függ: attól, hogy most mennyit költünk, attól, hogy hány év van hátra a nyugdíjazásunkig, és attól, hogy a nyugdíjazásunkig mennyi lesz az átlagos infláció.

Ha ma 100 ezer forintot költünk havonta és 40 év múlva megyünk nyugdíjba, akkor 3%-os inflációt feltételezve 40 év múlva ugyanazokhoz a kiadásokhoz 326 203 forintra lesz szükségünk, de 4%-os infláció mellett már 480 102 forintra, vagyis 47%-kal többre!

Az infláció mértékét senki se tudja megjósolni 40 évre előre, pedig ha a betervezett inflációtól rossz irányba térünk el akár csak 1%-kal is, már az is óriási problémákat okozhat. Ez ellen a magánnyugdíjpénztár esetén csak az inflációt bőven meghaladó hozammal tudjuk bebiztosítani magunkat.

Hogy elég nagy lesz-e a hozama a magánnyugdíjpénztáraknak, azt szerintem nehéz megjósolni. A választható portfóliós rendszer csak néhány éve üzemel, amiből nehéz következtetéseket levonni. A választható portfóliós rendszer előtti időszakban felmutatott hozamokat pedig igencsak keveslem.

A nagyobb hozam elérése érdekében a pénztáraknak nagyobb kockázatot kell vállalniuk. Törvényileg szabályozott úton próbálják kivédeni, hogy a pénztárak túl nagyot kockáztathassanak, de a szabályozás szerintem túl gépies, és van esélye annak, hogy nem mindenki esetében működik. Többek között azt szabják meg, hogy kortól függően mennyire lehet kockázatos valakinek a nyugdíjpénztári portfóliója. (Bizonyos életkor elérésekor automatikusan átkerülünk egy kisebb kockázatúban.) Minden válság alatt lesz egy korosztály, amelyik akkor kerül át automatikusan a kevésbé kockázatos portfólióba, amikor a pénztár 10-20% veszteséget ért el a kockázatos portfólión (mint ahogy a mostani válság során történt), akkor igencsak rosszul jár. Az ehhez hasonló problémák következményeit mi szenvedjük el, pedig nem mi tehetünk róla. A portfóliók között ugyan lehet váltást kezdeményezni, de kérdés, hogy ezzel hányan élnek majd hasonló esetben?

A legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnik, hogy az emberek többségét egyáltalán nem fogja érdekelni a döntés. Ha nem nyilatkozunk sehogy, akkor automatikusan átkerülünk az állami nyugdíjrendszerbe. Ezért valószínűleg kevés ember marad a magánnyugdíjpénztárban (eddig a több millió magánpénztár tag közül pár tízezer jelezte maradási szándékát). Kérdéses, hogy ilyen alacsony taglétszámmal és a törvényileg csökkentett működési költségekkel hogyan fognak tovább üzemelni a magánnyugdíjpénztárak?

 

Az állami nyugdíj

Ma Magyarországon az állami nyugdíjrendszer “felosztó-kirovó” elven működik. Ez azt jelenti, hogy az aktív lakosság jövedelméből elvonásokkal fedezik a nyugdíjasok nyugdíját.

Tervezik, hogy később egyéni számlákon nyilvántartsák, hogy ki mennyi nyugdíjjárulékot fizetett be, de ez csak nyilvántartás lesz, és egy ígéret a nyugdíjra. A befizetéseinket másra (pl.: a mostani nyugdíjasok nyugdíjára) fogják fordítani.

Mi a kockázata az állami nyugdíjnak?

A felosztó-kirovó rendszer is rejt veszélyeket, mert nagyban függ a lakosság kor szerinti összetételétől.

Ha kevés az aktív korú lakos, és sok a nyugdíjas, akkor a kevés embernek kell sok nyugdíjast eltartani.

Sajnos Magyarország lakossága is elöregedőben van, és pont efelé haladunk. Egyre kevesebb gyerek születik, viszont egy jobban működő egészségüggyel az átlagéletkor tovább nőhet, ami miatt egyre többen lesznek a nyugdíjasok.

Ha egyre kevesebben lesznek azok, akiknek a jövedelméből fedezni lehet a nyugdíjakat, akkor én egyelőre két lehetőséget látok a megoldásra: vagy növelik az aktív lakosság elvonásait, és a nyugdíjak értéke megmarad, vagy csökkentik a nyugdíjakat.

Ha optimista volnék, mondhatnám azt, hogy pl.: mire én nyugdíjba megyek, 40 év alatt majdnem 2 generáció felnőhet és van esély arra, hogy a lakosság kor szerinti megoszlása a jó irányba tolódjon el. De ennek kicsi az esélye, és csak annak segíthet, akinek hozzám hasonlóan 40 év van hátra a nyugdíjazásáig, és nem mondjuk csak 10.

A rokkantnyugdíj

Minden dolgozó embernél van kockázata annak, hogy csökken a munkaképessége. Ezekben az esetekben nyújthatna segítséget a rokkantnyugdíj.

A társadalom elöregedése a rokkantnyugdíjra is hatással lehet. Egyre kevesebb járulék és adófizető mellett rokkantnyugdíjra is kevesebb pénz juthat majd.

Sajnos úgy tűnik, hogy a magánnyugdíjpénztár nem független a rokkantnyugdíjtól. Az index cikke szerint aki magánnyugdíjpénztár tagja marad, az, még ha dolgozik is, nem gyűjti tovább a szolgálati éveket. A szolgálati évek száma a mostani szabályozás szerint feltétele a rokkantnyugdíjra való jogosultságnak, így könnyen megeshet egy ma még fiatal munkavállalóval, hogy kiöregszik a rokkantnyugdíjra való jogosultságból. Ezen a törvényen remélhetőleg változtatnak, de addig semmi sem biztos.

Ahogy a cikk is írja, ha nem vagyunk jogosultak rokkantnyugdíjra, akkor az állam helyett valamelyik biztosító társaságnál kell biztosítást kötnünk azokra az esetekre, amik rokkantsággal járnak. Ilyen esetekre havi járadékot adó biztosítás nincs, csak olyan, ami egy összegben fizet, és az sem olcsó.

Akkor mégis hogyan döntsünk?

A magánnyugdíjpénztár kontra állami nyugdíjrendszer kérdésről kiírtam egy házi szavazást, aminek az eredménye itt tekinthető meg.

Ha csak a fenti két lehetőség egyikéből tervezzük öregkori megélhetésünket, szerintem túl nagyot kockáztatunk, mert egyik megoldás se nyújt 100%-os biztonságot a nyugdíjas évekre. Nem beszélve arról, hogy ha valakinek mondjuk 40 év van hátra a nyugdíjazásáig, annak az életében akár 10 kormányváltás is bekövetkezhet és akármelyik kormány újraszabályozhatja az egész nyugdíjkérdést. (A magánnyugdíjpénztárakhoz is 12 év elteltével nyúltak hozzá).

A döntésben segíthet ez a kalkulátor is. Ne vegyünk azonban készpénznek a kalkulátor számait, mert a fentiek miatt az állami és a magánnyugdíjpénztári nyugdíj összege is bizonytalan.

Hogy akkor mi a megoldás? Válasszuk ki valamelyik lehetőséget, és ha csak tehetjük, kezdjünk öngondoskodásba. Ha van lehetőségünk, tegyünk félre magunknak öregkorunkra! Ha csak tehetjük, próbáljuk saját forrásból előteremteni a saját nyugdíjunkat, és gondoljunk extraként az érkező állami vagy magánnyugdíjpénztári nyugdíjra.

A saját nyugdíjunk fontos kérdés, ezért a következő cikkekben alaposabban is körüljárjuk a problémát.

Bővebb tájékozódásra javaslom a következő oldalakat:

A téma itt megvitatható…

http://hu.wikipedia.org/wiki/Mag%C3%A1nnyugd%C3%ADjp%C3%A9nzt%C3%A1r

http://www.pszaf.hu/fogyasztoknak/penztarak/nyugdijpenztar/magannyugdij

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nyugd%C3%ADjbiztos%C3%ADt%C3%A1s


Egyéb megosztás: