Drága és rossz tanácsok a bankból – ÍNSZE 12.

– Szerintem baromi veszélyes gondolkodás nélkül megfogadni azt, amit egy bankban tanácsolnak.

A legtöbb emberhez hasonlóan sokáig én is abból indultam ki, hogy a bankban értenek a pénzhez, úgyhogy biztos az a legjobb, amit ott ajánlanak. Cipőt a cipőboltból, nem?

Ezért nem is gondolkodtam azon, hogy van-e alternatívája annak, amit a fiókban mondanak. Azt hiszem, ezzel sem vagyok egyedül. Általában nem értek annyira a pénzhez, hogy több lehetőséget találjak ki, amikből választok. Pedig gyakran lennének.

Tukmált életbiztosítás

– Egyszer az ügyintéző megkérdezte, hogy „akar gondoskodni a szeretteiről?”. Már a kérdés is baromi manipulatív, mert ki válaszolja erre azt, hogy nem?

– Hát, én azért ismerek olyat, aki simán nemet mondana…

– Lehet, de ő biztos, hogy nem a többséghez tartozik.

– Tényleg nem.

– Na látod. De térjünk vissza erre a konkrét esetre. Egy egyszeri díjas életbiztosítást ajánlottak, ami:

  • A halálomkor egy röhejesen kicsi biztosítási összeget fizet.
  • De közben a pénzem nagy része kockáztatva van valamilyen befektetési alapban.
  • Így a befektetési rész miatt vastagon vonogathat költséget a biztosító, a bank meg ebből biztos jutalékot kap az értékesítésért.
  • Viszont ha meghalok, az általam kijelölt személynek tényleg kifizetik a befektetések aktuális értékét.

Ez lett volna a gondoskodás a szeretteimről. Levonások és kockázat. Egy ilyet végigcsináltam. Mire lejárt az 5 éves futamidő, csak kicsit kaptam vissza kevesebbet, mint amennyit betettem. Úgyhogy ettől nem lett volna sokkal jobb a családnak, ha esetleg túl korán adom le a pingpong ütőt. Kb. annyi pénzt osztottak volna szét, amennyi 5 évvel korábban a számlámon volt.

A bank jól őrzi a pénzét, nehéz jól járni velük - illusztráció.

Alternatívák

– A tanácsadó barátom azért felvillantott pár alternatívát.

Ha az ember tényleg gondoskodni akar a családról, választhatja azt, hogy megpróbálja pótolni a halála miatt kieső bevételt. Köthet kockázati életbiztosítást. Olyat, ami halál vagy rokkantság esetén sokat fizet, de nincs benne ez a himi-humi befektetési rész, amin a bank és a biztosító igazán keresett.

Ha meg csak a meglévő pénz szétosztásáról van szó, több dolgot is tehettem volna:

  • Írhattam volna végrendeletet.
  • Ha nem végrendelkezem, akkor is el fogják osztani a pénzem a halálom után. Könnyen lehet, hogy pont úgy, ahogy végrendeletben megszabtam volna.
  • Valahol lehet haláleseti rendelkezést adni. Ebben megmondhatom, kik kapják a számlán lévő pénzt, csak gyorsabban, mint amikor öröklésre kerül a sor.

Biztosítást munkanélküliség esetére

– Egy másik alkalommal az ügyintéző azt kérdezte tőlem, hogy „Szeretne védelmet arra az esetre, ha elveszíti a keresőképességét baleset vagy elbocsátás esetén?” Ki ne szeretne? Úgyhogy a bankban ajánlották is erre az esetre a munkanélküliségi biztosítást. Ez 6 hónapig folyósít valamekkora összeget, ha beüt valami probléma. Viszonylag sokba kerül és nem éppen a legjobb üzlet, mert a folyósításnak kemény feltételei vannak. Ha nem felelek meg, akkor nincs pénz, pedig továbbra is bajban vagyok.

Ennek is van alternatívája: ha félreteszek az ilyen nehezebb időkre. Pl.: ha van 6 havi fizetésem könnyen hozzáférhető formában. Tőlem akkor kérdezték, amikor egy csomó félretett pénzem volt, amiből el tudtam volna lenni legalább addig, ameddig a biztosító is fizetne. Csak éppen ez utóbbi nekem ingyen volt, és nincsenek hülye feltételei. Nem mellesleg a bank nem keres rajta.

Mérlegelés

– Nyilván mindegyik megoldásnak vannak előnyei és hátrányai. Egyik sem pont ugyanaz, mint az, amit a bankban tukmáltak. De az ügyintéző egyik alternatívát sem hozta szóba, hogy a nekem megfelelőt választhassam.

Hosszú évek alatt az alakult ki bennem, hogy amit a bankban javasolnak, az általában nekik a legjobb. Hogy nekem mi lenne a legjobb, az vagy egybe esik azzal, amit mondanak, vagy nem.

De gondolkodás nélkül elfogadni, amit a bank ajánl, az olyan, mint ha Piroska magától kéredzkedne be a farkas szájába. Talán nem lesz baj belőle

A kép forrása: https://www.flickr.com/photos/harshlight/43281975662

Ez a cikk az „Így ne szegényedj el” (ínsze) sorozat része. A történet Jani bácsiról szól, aki a pénzügyi rémtörténetek állatorvosi lova: szinte minden megtörténik vele, aminek nem lenne szabad. Amiről mesél, azt a valóság ihlette, de csupán a képzelet szüleménye. A történetben se valós személyek, se valós szervezetek nem fordulnak elő, és a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. A sorozat itt kezdődik, és az összes cikk itt található.

Hozzászólás Facebook-on: