A bankbetétről azt tartják, hogy likvid (gyorsan készpénzzé tehető), kis hozamú, alacsony kockázatú befektetés. Magánembereknek azt szokták tanácsolni, hogy képezzenek tartalékot váratlan kiadásokra (pl.: váratlan kiadások, munkanélküliség), és tartsák bankbetétben, mert így legalább egy kis hozama lesz, és mindig rendelkezésre áll. Ami a tartalékon felül marad, azt lehet másba fektetni.
A bankbetét elvileg egyszerű befektetési forma, de azért nem árt pár dologgal tisztában lenni vele kapcsolatban.
1. tény: alacsony hozam
Egyesek a bankbetétek halálát is jósolták a kamatadó bevezetésekor, mondván, hogy 20%-kal kisebb hozam mellett már nem fogja megérni betétben tartani a pénzt. 2006 szeptemberében, a kamatadó bevezetésekor az 1 éves referencia hozam 8,71%-on tetőzött. Ha mondjuk a referencia hozam mellett tudtuk elhelyezni a betétünket egy évre, akkor 6,97%-os adózott hozamot értünk el, amivel alig sikerült növelni a pénzünk értékét, ha számításban vesszük, hogy 2007 szeptemberében, a betét lejártakor 6,4%-os volt az éves pénzromlás mértéke.
Az 1 éves referenciahozam alakulása a válság alatt
A válság során a referencia hozam kétszer is 12% körül tetőzött: 2008 novemberében és 2009 februárjában (lásd a mellékelt grafikont). Ilyen kamatok és kb. 4-5%-os infláció mellett úgy tűnik, hogy megérte bankbetétbe fektetni.
2009 nyarának végén még lehetett 10% feletti (akciós) betéti ajánlatokat látni, de ez már a múlté. A cikk írásakor a legjobb akciós kamat 6% körüli, és az idei inflációt 4,2-4,4%-ra várják, vagyis a bankbetét ma ismét alig képes a befektetett pénz értékének növelésére.
2. tény: a bankbetétnek van (kis) kockázata
A befagyott betétek tőkéje és kamata után az OBA 50 ezer euróig fizet kártalanítást.
A kockázat nem is a befagyott betétekben van, ha nem azzal, hogy a legtöbb bank nem fizet időarányos kamatot, ha a lejárat előtt bontjuk fel a lekötött betétet (lekötés előtt erről mindenképpen tájékozódni kell). Ezzel igazából kockázatot vállalunk: ha valamiért a idő előtt lenne szükség a pénzre, akkor a befektetett pénzt hiánytalanul megkapjuk, de elmarad a hozam.
Ha pl.: arra tettünk félre pénzt, hogy az állásunk elvesztése esetén átmenetileg legyen miből megélni, és ez a pénz 18 hónapra lett lekötve, (pl.: hogy a magas betéti kamatot bebiztosítsuk 2008 novemberében), akkor a válság alatt adódhatott úgy, hogy a teljes kamatot elbuktuk.
Ez a kockázat nem feltétlenül nagy, de az biztos, hogy ha hosszabb időre kötjük le a pénzünket, akkor nagyobb az esélye, hogy idő előtt szükségünk lesz rá. A hosszabb idejű lekötésre ezért ez a kockázat is nagyobb. Ha rövidebb lejáratot választunk, vagy több részletben kötjük le a pénzt, akkor ez a kockázat csökkenthető. Az előbbi példában a rövidebb lejárat azt is jelenti, hogy a magas kamat csak rövidebb ideig jár és többet kell vele foglalkozni – valamit valamiért.
3. tény: idő és pénz kell hozzá
Ha mindig a legjobb kamatot akarjuk megkapni, akkor folyamatosan böngészni kell a bankok ajánlatait. (Ha az automatikus betétmegújítást választjuk, sosem a bank legjobb feltételeivel újul meg a betétünk.)
A legjobb kamatot általában valamilyen feltételhez kötik, amit nehéz lehet teljesíteni, és gyakran csak személyesen lehet elintézni a betét lekötését.
Ha a legjobb ajánlatra vadászunk, a rengeteg időn kívül még költségek is felmerülhetnek: másik banknál is számlát kellhet nyitni, amiért számlavezetési díjat számolnak fel, és utalásra is szükség lehet, ami szintén pénzbe kerül.
Van más lehetőség?
A pénzpiaci befektetési alapok hasonlóak egy bankbetéthez (itt most azokról a pénzpiaci alapokról beszélek, amik rövidtávú magyar állampapírokba és bankbetétbe fektetnek), de van néhány előnye is a betétekhez képest.
A nyílt végű pénzpiaci alapoknak a bankbetétekkel szemben nincs lejárata, ezért nem kell mindig megújítani. Ezzel időt, utánajárást takaríthatunk meg magunknak.
A befektetési alapoknál csak a visszaváltáskor kell kamatadót fizetni ? ha 3 évig nincs szükség a pénzre, akkor 3 évig nem fizetünk utána kamatadót.
Ha szükség lenne a pénznek mondjuk a felére, akkor dönthetünk úgy is, hogy a befektetési jegyeinknek csak a felét váltjuk vissza, a többi pedig gyarapodhat tovább. (Ehhez bankbetétnél elég sok trükköt be kellene vetni…)
Hátrányai között kell említeni, hogy befektetési alaptól függően elképzelhető, hogy tovább tart a visszaváltás, mint egy betét feltörése (van olyan pénzpiaci alap, amit még aznap visszaváltanak, és van olyan aminél várni kellhet). Ennek befektetési formának is lehetnek költségei, de nem túl nagyok: értékpapírszámlát kellhet nyitni (ha már van, akkor ez nem számít, és nem is mindig szükséges) és vételnél / eladásnál jutalékot számítanak fel (a pénzpiaci alapoknál elég alacsonyak a jutalékok).
Egy pénzpiaci alap árfolyamának alakulása: amikor tombolt a válság, akkor is csak rövid ideig tartó, néhány százalékos eséssel reagált. Egyébként szolid növekedés jellemzi.
A pénzpiaci alapok hozama a bankbetétekhez hasonlóan alacsony, nagyjából követi a rövidtávú piaci kamatokat. Nem valószínű, hogy ebből fog valaki meggazdagodni, de pár előnyös tulajdonsága miatt a bankbetétnél kényelmesebb.
Ön mit gondol a bankbetétről és a pénzpiaci alapokról?